Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

náraink állandó liturgia-magyarázatokat adjanak fiaiknak a hittan­órákon, hogy vezessék be őket a miseszövegek értésébe, különösen a prefációk klasszikus tömörségű, mélységes költészettel is teljes dog­mavilágába. Imponáló volt, hogy a pappal együtt mondott miseszöve­gekben az öregek hangja talán jobban dörgött, mint a fiataloké, akik figyelme inkább-inkább lankadozott és a latin szóra nehezebben per­dült a nyelvük. Énekünkben is csengett szépen a baritonra hajló szó­lam, különösen akkor, ha fiatal szívük mélyéből fakadt dallam búgott fel az orgonán: a Salve regina, az 0 Gloriosa, a Gyászbaborúit egek vol­tak igazi fiatalos szívbeli énekeik. - Kápolnánkban télen is voltak napi misék, melyekre szép számmal jártak naponkint az önként vállalkozó fiúk, noha a „cinikusok" a sok „stréber" címadással vissza-vissza akar­ták őket riasztani. Hiába. Iparkodtunk mi is arra, hogy név szerint ne is vegyük tudomásul a télen is misérejárókat, de viszont mély tisz­telettel hajoltunk meg a szórványos terrort vitézül álló hősi lelküle­tük előtt. Igen szép számmal voltak ötperces tevvplomozóink, akik a mi­noriták templomát szinte naponkint meglátogatták iskolába jövetelük előtt és nem egyszer épültünk ötperces, fiatalos, kedves, futó-áhítatu­kon. Az eucharistiát sokan szerették s ha egyéni lelki vezetésük nem ütköznék a nagy tömeg miatt csak nehezen lebírható akadályokba, bi­zonyosan sokkal többnek egészen meleg szívügye volna a gyakori szent­áldozás. Erről győzött meg lelkigyakorlatuk is, melyet ez idén április 4—7. között négy csoportban tartottunk: az I. osztályosokat P. Sall jászberényi ferences, a III.—IV.-et Merényi Vince miskolci minorita atyák, az V.—VI. osztályosokét dr. Henkey-Hőnig Károly diósgyőrvas­gyári káplán, a VII.—VIII. osztályét Kiss Szaléz páter jászberényi franciskánus atya vezették. Itt köszönjük meg hálás szeretettel fárado­zásukat, jó magvetésüket, kívánván, hogy a jó Isten fizesse vissza jó­ságukat bőséges kegyelemmel. Kezük nyoma meglátszott különösen azon, hogy szép számmal voltak fiaink, akik igazán áhítatos, jó gyó­nást végeztek a lelkigyakorlatok befejezéseképpen. Tagadhatatlan, igen nagy nyeresége lett volna a vallásos nevelés­nek abból, ha a szülőket is be tudtuk volna kapcsolni a fiúk vallásos életének irányításába. Az iskola világosan látja, hogy felületen mozog, amíg a család mély vallásos élete ki nem egészíti, helyesebben szólva alapokkal nem látja el azt, amit az iskola ad. Egész mélyében látjuk a fiatalság komoly vallásos nevelésének minden nehézségét: hogy a kö­telező szentmisék előtt szörnyű ellenmondás a „kötelező" jelző mind­addig, amíg a család nem siet segítségünkre a maga bensőséges, vallá­sos életével; hogy a „kötelező" gyónások sokaknál mindaddig csak for­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom