Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

osztályból kerül ki: szavalás, előadás, zene és ének, az osztályfőnök összefoglaló beszéde, melynek hangja is inkább megbeszélő és méltató a panegírikus helyett. Az osztályok versenyezve díszítik föl termeiket, sokszor meglepő ízléssel, megható leleményességgel. Fotográfiák ké­szülnek a feldíszített osztályról, a szereplőkről és ezek a fotográfiák, beszédek, történések belékerülnek az osztálykrónikába. A fiúk maguk választják meg osztálykrónikásukat, egy jó pennájú fiút, aki ponto­san beszámol a krónikában az ünnepélyekről, a kirándulásokról és ter­mészetesen nem fukarkodik bevezetni azokat a lélek- és testüdítő hu­moros esményeket sem, amelyek évközi vajúdások, kirándulások köz­ben, órák alatt, órák előtt megesnek. Belekerülnek természetesen azok az események is, melyek bánatba borították az osztályt. így esik em­lékezés a II. C) osztály krónikájában, arról a szegény kis Lutter Ti­borról, aki január 2-án hagyott itt bennünket, hogy elköltözzék Isten örökkévalóságba. Meghatottan írja róla Csáki Tibor, a II. C) króni­kása: „Könnycsepp gördül végig az arcomon s hull le a papírra, mert sajnállak, hogy ilyen fiatalon hagytad el az élők sorát." Elmondja az­után a krónikás, hogy Lutter Tibor temetése kedden délután 3 órakor volt Halmajon, hogy az osztályfőnök vezetésével: kivonult oda az osz­tályképviselet, hogy koszorút és vigasztalást vigyen a gyászbaborult szülőknek. Megnézik a kis halottat. „Itt feküdt előttünk virággal teli, díszes ravatalon, összekulcsolt kezekkel s kezében a keresztet és rózsa­fűzért tartva, egy szép, de hamar befejezett élet látható formája, egy élettelen test." .... Az esperes úr búcsúztatója után „egyszerű szavak­kal búcsúztattam el az osztály nevében mindannyiunktól szeretett osz­tálytársunkat. Azután a rögök egyhangú, vigasztalan dübörgése, a sze­rető édesanya hangos zokogása hallatszott, mely egybevegyült a ká­polna lélekharangjával és égbeszálló könyörgő imánk halk szófoszlá­nyaival. Erősen szürkülő égen már felcsillan az esti csillag, térdig érő hóban ballagunk hazafelé..." Legyen az osztálynak ez a szerető részvéte egy kis vigasztalás a mélyen sújtott szülőknek, legyen hitbéli enyhület a Halottnak, akinek csöndes nyugalmat adjon a jóságos Isten. Az osztálykrónikák az osztály szociális megmozdulásait, egymáson­segítését is megörökítik. Az a terv, hogy a fiúk krónikájukat végig az osztályokon folytassák, befejezésig. Milyen szép is volna, ha 10, 20, 30 éves találkozókon az intézet mindannyiszor elővehetné és átadhatná a megjelenteknek a krónikákat, milyen erő volna a multakra vissza­emlékezés, milyen kedves dolog minden találkozó bevezetése, milyen összetartó kapocs a széthullásra annyira hajlamos magyar társadalmi 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom