Katolikus gimnázium, Miskolc, 1934

idején az a mag, amelynek virága őket létrehozta. Az érzéseknek ez a tiszta kincse többet ér, mint Dáriusé, mert kamarájuk a szív, mely ha gazdag, megtermi a legszebb háromlevelű lóherét: a hitet, reményt, és szeretetet, mely feltétlen boldogságot ad. Tudja a jó, okos apa, hogy az érzések kincse csak fél vagyon, mely teljessé az erők kincsével lesz. Korán megtanítja kis hajtását, hogy tudjon hajlani, ha szél van, hogy derékba ne törjön: tudjon engedelmeskedni, hogy majdan parancsolni tudjon. Okosan belecsepegteti, hogy „arcának verítékével" keresi meg a szülő azt, ami az ő kis testét táplálja, azt erőssé teszi, a ruhát, amely testét fedi, hogy azt ő is óvja. Minél kevesebb fájdalommal ráneveli, hogy tudjon lemondani, mert számunkra nem minden gyümölcs érhető el az életfáján. Bölcsen ráneveli, hogy ne rabja, hanem ura legyen a pénznek, mely csak úgy áldás, ha verítékünk öntözi és senki könnye, vére nem tapad hozzá. Esetleg lemondással is hozzásegíti, hogy tudása folyton gazdagodjék, mely ha alapos és igaz, értékesebb az aranynál, de hogy még ennél is értékesebb a tiszta vér, az egészséges test. így gyűjteti gyermekével az erők kincsét is, hogy az egyensúly meglegyen, hogy a lélek és a testmérlegserpenyők ne inogjanak, valamelyik fel ne billenjen. Lehet ezt tudatosan csinálni? Lehet ezt a kettőt állandóan összefüggésbe hozni? Lehet! Ezt csinálja a modern iskola, ezt kell csinálnia a modern szülői háznak is. Csak két példát mutatok be a mi iskolánk életéből. A kis Béla gazdag érzéskincset hozott magával az első osztályba. Itt gyarapította. Olyan szíve volt, hogy a legenyhébb kemény szó is megzavarta, sírásra fakasztotta. Szinte nem volt tulajdona. Bármije volt, ha kérték tőle, odaadta. Talán valóban még az ingét is odaadta volna. Voltak, akik bántották: visszaéltek finomságával, jóságával. Szinte gyáván visszahúzódott. Félő volt, hogy nem bírja majd a harcot. Kezelés alá kellett venni, szándékosan erősebb hangot kellett vele szemben használni, sírásnál rá kellett förmedni, gyávának, nyápicnak kellett nevezni, hogy az egyensúly helyreálljon. Szülei ijedten példálózgattak, elfogultságukban nem akarták megérteni a látszólagos durvaságot, keményszívűséget: de a tanár elérte, hogy Béla nem sír, hogy mindenét nem adja oda, sőt hamarosan azt is eléri, hogy aki bántja, nekimegy. Jancsi csupa nyers erő: csak a sportért rajong. Úszik, vív, futballozik és hamar üt. Tanulni nem szívesen tanul. Érzést nem igen lehet észrevenni benne. Ha korholják, csúnya arcot vág, megrándítja a vál11