Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

3 Érdemes munkásság után saját kérelmére vonult nyugdíjba 1933 októberében Dr. ACSAY ISTVÁN, a budapestvidéki tanker, szeretett, nagyrabecsült főigazgatója. 1927 júliusában nyerte el ezt a díszes méltóságot, tehát mindössze 6 esztendőt töltött tankerületünk élén. Abban az időben jött, mikor az új iskolareform temérdek új feladat elé állította a magyar középiskola tanárságát s mikor a vezetők szándéka szerint új lelket kellett önteni a magyar kultúrának ebbe az erős várába, középosztálynevelő intézményébe. Acsay István éles szemű gyakorlati ember volt. Katonás határozottsággal látta a problémákat, tétovázás nélkül fogta meg a gyeplőt és a szó szoros értelmében irányított, vezetett. Nagy élettapasztalat állott a háta mögött, sokoldalú képzettség adott neki módot arra, hogy igen különböző temperamentumú embereket összefogjon és közös cél felé vezessen. A közös célt sem elvontan, hanem a maga egyszerű, kézzelfogható valóságában látta és embereinek így is jelölte meg. Tanítani jól, fegyelmezett órabeosztással, rendszeres készüléssel, pontos számonkéréssel, magyarán és magyarúl, hogy Isten nevébén szilárdnak építhessük meg a magyar jövendő épületét azokból a téglákból, akik mind élő valóságok, az iskolából kikerülő, sokat tudó, ép jellemű magyar diákok. Bölcsen vallotta, hogy a fegyelmezett és folyton jobb rátörő tanítás már magában hordozza a példávalnevelés magvát. Mert ahhoz, hogy valaki magát állandóan fegyelmezve, egyre szélesebb látókörrel s mégsem az iskolától idegen aureolák után futkosva, tanítványainak élve tanítson és illetéktelen befolyásoknak nem engedve tárgyszerűen bíráskodjék, egész ember, egész férfi kell. Egész férfi nem lehet az ember a lelkében élő eszmények nélkül. A férfiélet tehát valami egészen katonás isten-.és nemzetszolgálat, amelyben annyi az erő, hogy különösebb prédikálás nélkül megmozgatja a kemény kötelességtudás felé az ifjúságot. Mi tűrés-tagadás, ebben a katonás rövidségű, konkrét eszményformulázásban van valami Mantegna-veretű, spártai határozottságú férfierő. Dór oszlaptípus ez, alkalmasint onnan is lesődött el. Acsay István lefelé nem nagyon szerette mutogatni, hogy szíve is van, mint ahogyan a dór oszlop is csak azt szereti mtogatni, hogy ő terheket hordoz. De mikor aztán fölfelé fordul, oda, ahol a terheket rakják az oszlopfiókákra : alkalmasint föltárta szívének egész melegségét, nagy életbölcseségét és férfilényének zengő lírai baritonját. Vallotta, hogy az oszlopfiókák csak akkor lesznek oszlopokká, ha emberséges gondoskodással megmentjük elsősorban családjaikat az öszszeroppanástól. Tudta, hogy a legjobb törvény is csak félmunka, ha nem önt beléje lelket a nyugodt életű, a családja melegéből erőt