Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

31 testnevelés érdekében alapvető különbségeket kell látnunk és láttatnunk az egyoldalú, nyers testierő kultusza és az igazi testnevelés között. E célból is megtettünk minden tőlünk telhetőt: igyekeztünk az életbe is átplántálni azt a meggyőződésünket, hogy a sport lényege a szabad játékszerűség, szelleme a lovagiasság, éltető levegője az egymás-segítés, egymás-foglalkoztatás. A testnevelés legnagyobb, diadala az lesz, ha vele és általa is komoly szociális érzést tudunk felébreszteni és azt a lelki szükségletet is fel tudjuk kelteni, amely biztosít mindenkit a testnevelés eszközeinek állandó gyakorlásáról. A verseny láza egy bizonyos idő elteltével ellobban, csak ráhívatott és rászületett típusuak tartanak ki mellette. Megmarad ellenben minden olyan, meggyőződéssé tett és életszükségletté vált készség, amelyet tűzálló értékek támogatnak. Nem mondunk le soha a testnevelés olyan gyakorlatairól, melyek alapja az okos, ember-, család- és életnevelő higiénia, a kedély játékösztöne, az ember mély természetszeretete, egyesek és tömegek igazi szociális, jövőlátó beidegzettsége. Fiaink kötelességérzete is elvesztette azt az általános társadalmi támogatást, mely valamikor mindnyájunk kötelezettségérzését olyan szerencsésen, akkora erővel fűtötte és öregbítette. Valamikor mindnyájunkat az a tudat vitt a családból a középiskolába, hogy komoly, nagy, nehéz munkára vállalkozunk s ennek a munkának csak minden erőnk becsületes fölhasználásával tudunk megfelelni. Ez a család valahogyan spártaibb elveket rakott bele a fiai útravaló tarisznyájába. Ezek az idők elmultak. Az iskola programmját túlontúl kikezdte a kritika és fiaink úgy érzik, hogy a köztudat kritikai érzéke nem a zordon kötelesség, hanem a kényelmesebb életfelfogás oldalán van s így akaratlanul is a fiatalság kiforratlan, mindennek a könnyebb végét kereső ösztönéletének kedvez. Köteteket lehetne írni ezekről az érdekes jelenségekről. Kétségtelen, hogy éppen a fiatalság érdekében az iskolaproblémákat szinte mindig zárt ajtók mellett kellene tárgyalnunk, hogy a pro- és kontramegbeszélések elvi csatái ne adják meg az alapot a fiatalságnak a romantikus ellágyulásra. Ha ez az ellágyulás az átmeneti, vagy kamaszkorok közösségét az egész vonalon áthatja, bizony sokszor ott is letéteti a fiatalokkal a fegyvert, ahol nem üdvösséges a fegyverletétel. Kemény, zordon valami az élet és hiába, az áll meg benne rendületlenül, aki ha nem is kegyetlen, de legalább is meleg, de mégis kemény fegyelemben nevelkedett. Puhányokból nem lesz sohasem acél, romantikus humanizmusból soha nem lesz klasszikus vágású emberségesség. Viszont a zárt ajtók mögött nagyon is meg kell tárgyal-