Katolikus gimnázium, Miskolc, 1932

16 szent gyertyánfaparázs, be halálos, he súlyos, be csikorgós a te életed története !... Elkposodásunk okait kutatva íhát ott állottunk imieg, hogy alighanem többet bízunk tömegerőinkben, mint az Istenben, aki a kis Terézia gyönyörű éltetével akar bennünket és századunkat figyelmeztetni arra, hegy gyermekded bizalom és igénytelen egyszerűség vezet vissza az Ürhoz, aki őszinte hozzáférésünk áldott pillanatában sugalló erejével termékenyíti életre a mi nagyszavú, de lohadós programunkat. Az ellaposodás azért is igen nagy veszedelem, mert faképpen a gyermeket, a kamasizt, meg az ifjat vezeti félre. Az elsőt azért, mert ezerfelé szétszóródó figyelme amúgy is hajlik a külsőségekre; a kamaszt azért, mert, kritikus; az ifjat azért, mert a kriticizmus után hajlamos a cinizmus első felvonására. Felrázni szerettük volna hát az ifjúságnak mind a három kategóriáját azzal, hogy egyre közelebb visszük a liturgia szépségeihez. Törekedtünk arra, eddig is, hogy a szentmisét részei szerint értsék és kövessék énekeikben. Felhívtuk a hittanáraink figyelmét arra, hogy ne várják meg a liturgia megmagyarázásában a negyedik osztályt, amikor a Szertartástanban hivatalosan is megtanuljak a fiúk gyönyörű szentmisénk alkotórészeit. Ne is fejezzek |be a liturgiás magyarázatokat egyszer s mindenkorra a negyedik osztállyal. Élő, állandó'an ébrentartott ismeretek viszik a fiúkat azokhoz a felséges esztétikai szépségekhez, melyekkel a szentmise isteni invenciója teljes. Ezekért megpróbálkoztunk a gregorián melódiákkal is, aikalmas szövegmagyarázatokkal kapcsolatban. Tavaly ismerték imár meg a gregorián Tedeumot és Veni Sanctét, az idén a Pange lingua, Tantum ergo a Veni Creator Spiritus került megtanulásra. A fiúk látható örömmel vették, mikor figyelmeztettük őket, hogy necsak sporteredményeiket tartsák nagyra, hanem azt is, hogy mint igimriazisták, az egyház hivatalos nyelve és melódiái szépségével is belekapcsolódhatnak az egyház életébe. Éreztük azt is, micsoda nem épületes dolog, h

a a muszáj és a névsorolvasás készteti a fiúkat az őszi és tavaszi mindennapi szentmisékre. Ugyanezokért tervbe vettük, hogy kápolnánkat valóban kápolnává alakítjük át a mostani, inkább gyülekező célú helyiségből, hogy állandó és nem kötelbző napi szentmisével, amelyet együtt mondanánk a celebránssal latinul, szerettessük meg mélyen és keresztény buzgalommal a szentáldozatot. Ez a miseértő és latin miseszerető, önként vállalkozó tömeg volna az a törzskar, amelynek lelkületéből el nem laposodó mélység áradna az egész ifjúságra. Szentgyakorlatainkban is arra törekedtünk, hogy a gyerek, kamasz, félifjú és ifjú csoportosítása szerint adjunk kinek-kinek igazabb és lélekbenjáróbb lelki táplálékot. Az atyák, akik ezidén május elején vezették a lelkigyakorlatainkat (P. Rajner és P. Fidel franciskánus atyák, dr. Schmidt Béla plébános úr és Szabó Dániel minorita atya)' buzgalommal, tűzzel és gyakorlott hozzáértéssel működtek. Az ifjúság figyelemmel hallgatta szó-