Katolikus gimnázium, Miskolc, 1931

5 tető nedveit, hogy vallásosság nélkül nincs szilárd ember-erény. De viszont fájdalommal vagyunk kénytelenek látni, mennyire függvénye az ifjúság érzülete a kornak, a családnak, az utcának, a közhangulatnak és a társak több-kevesebb cinizmusának. Hálásak vagyunk a Gondviseléssel szemben, hogy sok jóérzésű családnak jól nevelt és nemes hajlamokkal megáldott sok gyermeke látogatja az iskolánkat s ez a tény ifjúságunk érzületének nagyjában valami nyugodt, derűs, kedves színt ad. De élesebb szem, ügyelőbb tekintet azt is észreveszi, hogy működik bizony hatalmas erővel a rontás. Hála Istennek, hogy szórványosan, de azért itt-ott még is csak kirobban, amit ez a rontás vetett. Nem örvendetes a veteménye. Amennyire léhetett, iparkodtunk neki ellensúlyt adni azzal, hogy bizalomra és botlásaik Őszinte beismerésére bírjuk a fiukat, mert nem a pszichoanalízis fedezte föl, hanem régi gyakorlata az egyháznak, hogy a rontás erőit a „gátlások" őszinte feltárása szünteti meg. Arra sarkalt ennélfogva a nagy tömegű ifjúság, hogy egyre mélyebb lélektani alapokra helyezzük a pásztoráéi óját. Szívből óhajtottuk, hogy vallásos élete ne kényszer, hanem bensőséges odaadás legyen. De odaadás az Isten dolga, nem az emberi munkáé. Ember csak annyit tehet, hogy bontsa el az útból azokat az akadályokat, melyek maga erejéből való elbontására annyira gyönge a gyerek, annyira vak a kamasz, annyira hajlatlan az ifjú- A Rózsafüzér demokratikus egyesületét azért alapítottuk meg, hogy személyválogatás nélkül, a tanulás eredményére való tekintet nélkül lehessen mutogatás nélkül imádkozó, aki csak akar. P. Sütő dominikánus atya meleg buzgalma nyomán október havában zsendült életre ez a szép egyesület, melyet fiaink, kicsik csak úgy, mint a nagyobbak, szemmel láthatólag megszerettek. Ezen a. réven kértünk meg négy dominikánus atyát, hogy ifjúságunk lelki gyakorlatainak ez idén vezetői legyenek. P. Böle, P. Gopcsa, P. Juhász és P. Sütő dominikánus atyák február havában három napon át foglalkoztak az ifjúsággal. Új hang vonult be ezzel a szentgyakorlatok világába: a Sz. Domonkos logikus, szervesen felépített, mégis meleg és aktuális prédikálása. Ezelőtt több éven át a budapesti Regnum pátereinek a fiatal lelket annyira ismerő és annyira magával ragadó aktív beszélgetése, most a kath. hitigazságok és érzések dómszerű szerkezetének megépített bemutatása volt a lelkigyakorlatok alapmotívuma. Ez is mélyen hatott. A négy csoportra oszlott fiatalság a maga lélektanának módja szerint kapta meg az értenivalókat és a belőlük fakadó indításokat. Érdekes volt tapasztalnunk, hogy mennyire megérti az ifjúság apraja-nagyja azt a csudálatos életteljességet, amely az egyházban dolgozik és belőle árad: amennyire szívta maigába az örök aktivitás benyomásait tavaly, úgy bámulta a dómot ez idén s talán valamennyire épen ebből értette meg, hogy az egyház élete kimeríthetetlenül gazdag és sokoldalú. A lelkigyakorlatok szemmel látható üdvös indításokat adtak az ifjúságnak. Hála és köszönet érte a fáradozó atyáknak.