Katolikus gimnázium, Miskolc, 1931

9 egyre nagyobb mértéket öltő elvárosiasiodásnak egyetlen komoly ellensúlya az okos, tervszerű testnevelés. Vigyáztunk a túlságok elkerülésére, óvtuk fiainkat az egyoldalúságtól

1, láttuk nagy értékét a fegyelmezett együttes munkának és örömmel tapasztaltuk, hogy ifjúságunknak is tetszik az együttes, katonás, pontos fe!gyelem, amelyért szívesen hoz áldozatokat. Ragyogó szeme volt nem egy osztálynak, amikor fegyelmezetten végrehajtott gyakorlatai után a pihenj-állásban csak úgy szemsarokból végigfutott a nézőközönségen; mosolyogva ült ki az arcra ez a belső szólás: Nehéz volt, de úgy.e, hogy szép volt! Örök kár, hogy a Testnewlléjsii Főiskola gyönyörű szép mutatványait június 19-én a városi sportpályán Miskolc nagy közönségével együtt nem az egész ifjúságunk nézhette végig, mert június 13-án már bezártuk az évet. így is slokan ott voltunk. Akik a főiskola növendékeinek gyakorlatait végignéztük, azzal a jóleső tudattal hagytuk ott a pályát, hogy testnevelés terén igazán nincs mit tanulnunk Európától. Itt vezetünk. Szemmel láthatóan domborodott ki, mi volna a missziónk: annak a néhány török és bolgár növendéknek meg kelletne sokszorozódnia, hogy mi vigyük keletre azt a világosságot, mely az egyoldalú, divatszerü sportőrületből okos, mindjein divtatói független, lélektani alapjaiban megrendíthetetlen testnevelést visz széjjel a körülötüntk zajló világba! Bár egész ifjúságunk lelkébe ez alkalommal, a látottak révén vésődhettek volna bele ezek az érzések! Tamulmányaink rendjén nagy változás volt, hogy a NVKM. az ötödiktől kezdve fakultatívvá tette a görögöt és a franciát. A tanulók választásának megkönnyítésére külön konferenciát tartottunk e tárgyban a szülőkkel s a görög ügy, hála Istennek, teljes győzelemmiel került ki a konferenciából, még pedig úgy, hogy a francia sem szenvedett vereséget. A szülők nagy része teljesen megértette, hogy mindegyik kulturának megvan a maga nagy értéke és itt nem azt kell eldönteni, hogy melyik az értékesebb, hanem azt, hogy fiaik már bontakozni kezdő, vagy talán már ki i;s bontakozott pálya-iránya szempontjából és tehetségüknél fogva melyik les? számukra a kedvezőbb. Szomoríi volna, ha a magyar szülőtársadalom annyira elragadtatná magát az egyoldalú opportunizmus álláspontjától, hogy elfelejtené, hogy vannak fiúk, akiket tehetségük, jövőjük és tudományos érdeklődésük egyenesen ráutal arra., hogy görögösök legyenek. Még elgondolni is nagy visszaesése lenne az emberi gondolatnak, hogy a görög kultura alapvető értékei a szülők plebiscituma alapján ismeretlen fantomokká váljanak Magyarországon, vagy csak a papok és papjelöltek inventáriumává korlátozódjanak. De nemkevésbbé szomorú volna az, ha görögre mennének olyanok is, akiknek éppenséggel nincsenek tudóshajlamaik, hanem inkább gyakorlati tájékozódás végezteti velük a gimnáziumot. Ezek számára szabad a választás: a franciában értékes, nagy perspektívájú kultúrát, könnyebb, a magyarhoz gondolatban, világosságban és kristályos szerkezetben hason-