Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

21 kes idegvibrációk összessége, amelynek technikai fogásai eltanulhatok és taníthatók s a 20. század őrült termelővilágában gyönyörűen meg lehet belőle élni. ; • i Nekem az esztétikumhoz azért kellett tehát ragaszkodnom, mert ebben a szóban benne van a szépségnek minden mozzanata, amelyet a szépség megismerhetéséért szizifuszi munkát végző eszmélkedők megláttak benne. Az esztétika történetének címe alá bátran odaírhatnám a régiek szokása szerint: avagy reménytelen győzködés a szép pontos meghatározásáért. A győzködés hiábavaló, mert tudatunk világának egyetlen primér tartalma sem definiálható, hiszen ősélet. És mégis: ezek a folytonos nekifutások, próbálkozások, ezek a megható lelkességből és az emberek kimeríthetetlen tudományszomjából fakadó leleményes vállalkozások láttatják meg velünk azt a végtelen nagy és mély tartalomgazdagságot, amely a szépség fogalmában benne van. A nekifutok egy része eleinte csak dadog. Platón azonban teljes világossággal látja már a szépségnek hatalmas biologiai problémáját, vagyis azt, hogy integráns része az életnek, hogy belőle is él az ember, csak úgy, mint kenyérből és vízből. Igaz ugyan, hogy alanyi és -tárgyi föltételei még többé-kevésbbé összezavarodnak, de azért a probléma föl van fedezve s ettőlfogva az újranekifutók egész sora bogozza, tépi, nyövi, sejti. Miután pedig a probléma szerelmesei leadták az obulusaikat ezen az oltáron, azzal a tudattal fejezik be működésűket, hogy ők látták meg a szépség igaz valóját. A szubjektív föltételek a legdurvább érzékiségtől, szinte a nemi kérdéstől kezdve egészen a legfinomabb metafizikáig, sőt metafizikus szimbolisztikáig, majdnem azt mondhatnám, a miszticizmus legfinomabb élményeiig tapogatják végig az emberi érzések skáláját. Az objektív feltételek között a rendet, a harmóniát, a katonaszerűséget, a ritmust, a részekrebomlást, a részek logikáját, vagyis egymásravonatkozását, egymásmellettiségét, egymásutánságát, mellé- és alárendeltségét, arányait, összecsendülését, egy közös pontra, vagy tengelyrevonatkozását egymás után fedezik föl. A legújabb fiziologiai vizsgálatok szinte évről-évre újabb fölfedezéseket hoznak abból a limes-világból, mely az érzékek fiziológiája és a lélek metafizikai moccanásai között „terül el", ha ugyan ezt a még átvitt értelemben is durva szót szabad erről a végtelen finom világról mondanom. Különösebb meglepetéseket ugyan nem igen hoznak ezek a fölfedezések a beavattottak számára. De azt bámulatos részletmunkával mutatják, hogy a szépséghez hozzátartozik az érzékeknek, még pedig nemcsak a szemnek és fülnek, hanem minden érzékszervünknek csudálatos öntevékenysége, amelynek fogalmazása szinte lehetetlen Valaki itt csudálatos ágens a hagyományos 5 érzék világában, melyeket a legmodernebb kutatások könnyen 15-re tágíthatnak vagy egy-két törzsalakra redukálhatnak. Ezek a periferikus idegvégkészülékek ak-