Katolikus gimnázium, Miskolc, 1930

14 építésének a therapiájával csak annyiban hozhatók összefüggésbe, mert félelmetesen előre éreztetik az erényépítő-tudománynak fő-fő komponensét: az önfegyelmezés kategorikus szükségességét. De az önfegyelmezés királyi művészetének megértetése, megérez­tetése és megszerettetése olyan értékterületen kerüljön elsősorban is munka alá, mely humusa és anyaföldje a csírázni akaró lelkiismeret­nek. Az igazság, igazmondás, igaztevés áldott búzaföldje ez, ma ugar, giz-gaz és parlag a jóhírnév-szerzés agyonkultivált területéhez képest. Nevelésünk alfája és ómegája ma még, hogy tömegeink mentől job­baknak, rendesebbeknek, rendszeretőbbeknek, szorgalmasabbaknak, munkásabbaknak, műveltebbeknek, okosabbaknak lássanak. Folytonos láttatás és mutogatás, amiben kimerülünk. Folytonos produkció, amit áhitunk. Folytonos titkos, vagy nyíltan bevallott verseny, amiből élünk. Folytonos kirakat, amit csinálunk és rendezünk. Merő portéka­fitogtatás, amit dolgozunk. Az alázatos, csendes, fitogtatás nélkül való mély munka, amely többet vár az Igazság és áldozatosság Lel­kétől, mint a dobverők lármájától és a fényjelektől, mintha vagy egészen, vagy részben elsikkadt volna közülünk. Fons vivus, ignis, charitas et spirituális unctio: micsoda bensőséges és mély világa ez a csöndes, a mélyenjáró a fitogtatás nélkül való pedagógiai munkának! Pedig ez vonzza igazán az ifjúságot. Ez fegyverzi le a hü­perkriticizmus korában a nagyszájúságot, ez a talaja azoknak a finom és mély megrendüléseknek, melyen a jobb élet, több élet, a totális é'et terem gyerekben, ifjúban, férfiban és öregben egyaránt. Veritas autem liberabit vos. Az Igazság szabadít meg benneteket! A lelkiismeret nevelésének legbensőségesebb funkciója az, hogy a ne­velő elszánja magát azoknak a kapcsolatoknak kiépítésére, amelyek a vér és ideg protuberanciáit az Igazsághoz fűzik. Felfedező utakra viszi így a nevelő a tanítványait. Szegénykék eleinte azt hiszik, hogy az Igazságból és az Igazságnak élni annyi, mint megtartani a vallásos élet­nek külső gyakorlatait. Ez is nagy dolog. De megmutatni, micsoda konzekvenciák folynak a vallásos külső cselekedetek elfogadásából a diákélet mindennapi, ezer apróságára nézve, ez a főbenjáró munka. Rá­vezetni a fiúkat arra, hogy a vallásos külsőségeknek mindenképen szükséges és megszabott cselekedetei csak akkor mentesülnek a végze­tes sablontól és megszokottságtól, ha a belsőnek hatalmas, drámai életét falazzuk a külsőségek alá isteni fundamentumnak; ez a lelki­ismeretformálás. Megmutatni nem kerek szónoklatokkal, hanem az élet ezer apró-cseprő cselekedeteiből, erényekből és gyarlóságokból ki­csorgó tömör, salamoni döntésekkel: ez a lélekformálás. Lelkiismeret­nevelő mély pedagógusnak minden döntése egy-egy remeke legyen az ethikai faktumnak: ez az, amire törekednünk kell. Az iskola élete, ez a valóságos társadalmi élet és munkaközösség annyi napi teendőt ró a

Next

/
Oldalképek
Tartalom