Katolikus gimnázium, Miskolc, 1929

8 sához segítő kezet nyújtsanak. Hogy ezt a célnak megfelelően végezhessék, igen sokszoros megfigyelésre és igen sokszoros megbeszélésre lesz szükség. Az iskola 10—11 éves korában kapja a gyermeket és 18—19 éves korában bocsátja el. Ez alatít a nyolc év alatt a gyermek sok átalakuláson megy keresztül. Mikor a középiskolába lép, még igen nagy mértékben látszik rajta az otthoni környezet hatása; az egyéniségnek még csak halvány tünetei fedezhetők fel benne. Osztálytársai kis társadalmában aztán hamarosan bizonyos önállóságra jut. Minthogy gyakran van távol szüleitől, kis dolgokban már megszokja, elsajátítja a szabad elhatározást és ezzel együtt megérzi a felelősséget is. Már nem mindig fogadja szívesen az irányítást; önállóságra, szabadságra vágyik. Elmeműködése teljesen gyakorlati irányú. Minden dolgot a legpontosabban megfigyel és mindent tisztán gyakorlati használhatóság szerint mérlegel és becsül. Erkölcsi téren jellemző sajátságai: az önzés, indulatosság, harag, hanyagság; őszinteség, kötelességteljesítés, másokon való segítés, stb. Ezek közül némely vonások már állandóbb formát öltenek. A pálya képe még csak a játékban van meg. Előbb a mozgás érdekelte, azért mindig kocsis, mozdonyvezető vagy soffőr akart lenni. Most már a küzdelem hevíti: képzeletében — katona, csendőr vagy hajóskapitány akar lenni. Általában tévedés lenne minden ilyen képzeleti játékból következtetést levonni a hajlamra, viszont hiba lenne a játékban sokszor megnyilvánuló mély értelmet figyelmen kívül hagyni. Mindenesetre gondosan figyelni kell különösen a szokástól eltérő, feltűnő megnyilvánulásokra. Ez a kor, melyet az objektív gondolkodás korának neveznek, körülbelül a 14-ik évig tart, a serdülés koráig'. Utána nagyon válságos évek következnek. A pubertás meginduló folyamata mélyreható változásokat hoz létre a serdülő gyermek testi és lelki életében. A friss vérkeringéssel együtt az érzés és gondolkodás árja is más mederbe terelődik. A gyermek magábazárkózó lesz, komor, bizalmatlan; elveszti őszinteségét, «gyenességét. Fantáziája csapongó, a végletek régióit járja. Ideális lelkesedése egyszer az égig csap, máskor a kétségbeesés örvényébe zuhan. Akarata egyszer a legvakmerőbb vállalkozásokra lendül, máskor a tehetetlenség vergődésébe esik vissza. Tombol a harc a régi és új gyermek között. Kavarog, forr, alakul a vér, az érzés, a gondolkodás. Ez a nagy küzdelem a test és lélek egyensúlyba helyezkedésének folyamata, a gyermek egyéniségének kialakulása. Nem készek még az egyéniség vonásai, de már alakulnak és a homályon át is jól kivehetők. Már meglátszik, hogy a gyermekben a társadalomhoz való vonzódás vagy az attól való tartózkodás válik-e uralkodóvá; hogy érezelemvilága vagy objektivitása fogja-e irányítani cselekedeteit; kontemplatív természetű-e vagy gyakorlatias gondolkozású; hogy elmeműködése konkrét-e vagy általános irányú. Ekkor tűnnek elő vagy erősödnek meg az eddig lappangó vagy csak homályosan mutatkozott talentumok: a különböző művészi, irodalmi, tudományos, gyakoilati, társadalmi tehetségek. És ha még figyelembe vesszük, hogy a gyermek ekkor