Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

67 gálásban és megrovásban. Kiváló, testvéri szellem, együttérzés, a megtörtént hibák és tévedéseknek az osztálytársak által való jóvátétele, és a szoros együttérzésnek egyéb jelei fejlődtek ki. Különösen jól lehetett ezt megfigyelni a játékórákban, tizpercekben. Mily könnyen alakultak meg a különböző játszó csoportok, és nem akadt tanuló, ki a többiek között árván, társtalanul ődöngött volna, ami oly gyakran látható zárkózott természetű fiúk között. Itt nem voltak rejtegetni való bűnök, nevető víg kedv hullámzott a lelkek fölött. Gyulait, ki egy társát tanulmányaiban önzetlenül támogatta, külön ki kell emelnem, derék dolog volt. A rend szeretete hozta magával tisztaságszeretetüket is, osztálytermüket példás tisztaságban és rendben tartották, sohse kellett elhányt, vagy gazdátlan tárgyak gazdáit, vagy elveszett tárgyakat keresgélnünk. A tisztaság iránti szeretetük, bár majdnem kivétel nélkül szegény fiúk, megmutatkozott abban a csínban, mellyel öltözködtek, s mellyel ruhájukat rendben tartották. A munka, melyet az év folyamán végeztek, nagy volt. Maga az osztály példaképe lehet annak, hogy aránylag kis tehetséggel, de kitartó szorgalommal is lehet szép eredményt elérni. Ernyedetlenül rohamozták a tudomány eddig még nem ismert sáncait és lankadatlan szorgalommal jutottak a nehéz terepen •előre. Ebben nagy segítségükre volt az a jókedv, amivel iskolájukat felkeresték, s amely megkönnyítette számukra a nehéz napok elviselését is. Akadtak mégis néhányan, akik nem jutottak célba. Ezek nem kezdték idejében. Vannak ugyanis tanulók, akik az év elején, dacára a szomorú tapasztalatoknak és jóindulatú figyelmeztetésnek — bár ők volnának erre legjobban rászorulva — nem indulnak mindjárt teljes gőzzel, hanem az év elején vagy egyáltalában nem, vagy csak itt-ott tanulnak. Az ilyen esetekben azután hiábavaló a második félévben a legnagyobb igyekezet, az elmulasztottakat többé nem tudják pótolni. Szeretném, ha intő szavaimat a szülők és hozzátartozóik minél szélesebb köre venné számba, s gyenge előmenetelü gyermekeit tanulmányaikban már az év elejétől kezdve a legszigorúbban ellenőrizné. Akkor az év végén kevesebb síró anyát és több nevető gyermekarcot látnának az intézet falai. A második baj, ami miatt már a múlt esztendőben felemeltem szavamat, a sok mulasztás. Nagyon csodálatos dolgok vannak itt. Egy tanuló 276 órát mulasztott, több mint 9 hetet, azaz az évi tanulmányi időnek egynegyed részét. Ketten mulasztottak .150 óra körül, az évi tanulmányi idő egyheted részét és 8-an egyenkint körülbelül 90 órát, azaz a tanulmányi idő egytizenegyed részét. Voltak apró, egy-két napos mulasztások, melyeket a szülők a leglehetetlenebb okokkal igazolnak. Az érdekes ezen dologban az, hogy ezek évrőlévre ugyanazok s így mindnyájan gyenge tanulók. Lehet ez máskép, ha minden esztendőben a tanulmányi idő számottevő részét otthon töltik? A szülők aztán nagyon csodálkoznak, hogy fiúk minden tanulás mellett is gyenge előmenetelü.