Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928

5 rete, pompás, szinte minden kontroverziát elintézni tudó humora, intuitív szuggeráló képessége, és minden akadályokon diadalmaskodni bíró okos, meggyőződéses optimizmusa. De mennyire vigasztaló Őrá és magunkra is az a tudat, hogy az a rend, az a mesgye, amelyet kivágott, széles országúttá növekedett, amelyen ma már tanár és diák örömest jár! Mennyire fölemelő, hogy okos szeretettől áthatott útbaigazításai egy egész embergenerációt áthatottak s ezek az emberek valamennyien élik az <3 meggyőződését, okos, tiszta bizakodását! Menynyire nagy ajándéka a gondviselő Istennek, hogy megsokasodott gyermekei mélységes hálával veszik körül az édesapjukat, akitől ború idején egy-egy biztató szót, a csüggedés napjaiban mosolygást, az ingadozás óráiban megerősödést, a zavaros helyzetekben biztos világosságot nyertek! S milyen minden zavart és kavarodást megtisztító, nagy ereje van annak a gondolatának, hogy szülők és iskolák minél közelebb kerüljenek egymáshoz megértésben, szeretetben, a legnagyobb magyar ígéretnek, a magyar gyermeknek érdekében ! ... Adunk hát mélységes hálát a fölséges Istennek, hogy eddig is ép egészségben engedte közöttünk élni és működni Őméltóságát. Adunk mélységes hálát azért is, hogy a borzalmas összeomlás napjaiban nem vesztette •el a magyarság hivatásába és életrevalóságába vetett hitét, hanem rendületlen lélekkel dolgozott tankerülete iskolaügyének felvirágoztatásán. Kísérje hát Őméltóságát ez a mi nagy hálánk és szeretetünk a jól megérdemelt nyugalomba. Vucskits Jenő