Katolikus gimnázium, Miskolc, 1928
10 Másfelől azonban, mint az Ember tragédiájának álmodó Keplere számára a francia forradalom, ez a sokféleség, összevisszaság, káosz „magán viseli az erő bélyegét". Ez az a káosz, amelyből világok teremnek. Kérdés csak az, hogy milyen világok. Azonban ne vágjunk a dolgok elébe s a sok iskola helyett maradjunk egyelőre ennél az egynél: a serantoni nagy Junior High Schoolnál. Ha az intézetnek hazaküldött képét sikerült reprodukálni, láthatják e sorok olvasói, hogy valóban nagy, igen nagy épületről van szó. Ezelőtt öt évvel építették, így hát az élet itteni rohanó árjában nem egészen modern már. De hogy az európai látogatót elképessze, ahhoz untig elég csodával tud szolgálni. A tornatermekről volt már szó. Az intézet igazgatójánál, a principal-nál nem tisztelegtünk még, mert amikor az irodába benéztünk volna, éppen valamiről meeting-je, konferenciája volt. Hanem az irodai kisasszonyok szíves engedelmével (ugyan van-e iroda az Egyesült Államokban, ahol nem misszek avagy misziszek dirigálnának?) megtekinthettünk már egyet-mást. A princi örömmel fogadja az európai látogatót. Akár jó Toldiné: majdhogy a lelkét is elébe nem önti. (Kedves kollégák ezek az amerikaiak. Pedig nem ritka vendég náluk az iskola iránt érdeklődő idegen.) — Igen, igen, Európából jött. Melyik országból? Ausztriából 1? Nem? Magyarországról?... Az épületet szeretné látni, meg hogy mit tanítunk? Kérem, jöjjön velem, nézzük meg, amit lehet. És megmutatja a telepet. Ezt a mikrokozmoszt, Amerikát kicsiben. A műhelyeket kérdem. Mert tudom, hogy a legtöbb hs.-ban (használjuk ezt a rövidítést „high-school" helyett,) előadják az asztalosság, lakatosság, villany-, vizvezetékszerelés, cementmunka elemeit, tervező (mérnöki) rajzot, könyvnyomtatást a fiók számára, a gyakorlati háztartástant, sütés-főzést, varrást pedig a leányok számára. Benyitunk hát a műhelyekbe. Szívesen látnak ott is és nincsen vége-hossza a lelkendező mutogatásnak. Ezt csináljuk, így csináljuk... Az asztalos műhelyben valami 20—25 kis gyalupad, íróasztal a tanár számára, polcok, kencék, szerszámok: igazi műhely, ahol egyszerű fatárgyakat fabrikálnak a fiúk. De hiszen fiatalok még, akik itt dolgoznak heti négy órában: az első évesek, úgy 12 évesek átlag. „Junior high school"-nak a hat esztendei elemi elvégzése után járható középfokú iskolát hívják. Többnyire 3 évi kurzust jelent. A „senior high school" (vagy egyszerűen csak: high school) 4 évi kurzus; oda 8\esztendei elemi, vagy 2 évi junior hs. után megy a diák. Itt a junior hs.-ban tehát átlag 12—15 éves fiúk, leányok élik világukat. Járjuk a műhelyeket... Most már a leányokét. Itt konyhaművészet terme. Nagy terem, sok kis gáz-takaréktűzhely benne. Asztalka mindegyikhez, az asztalfiában kés, villa, /fakanál, sodrófa, miegymás, amint illik. Szigorú regula szerint dolgoznak itt a növendék-görlök: aki mit főz, tartozik megenni. Odább nagyobb leányok komplikáltabb dolgokat tanulnak. Egy illatos, rózsaszínű beef-steak-et szeletelnek éppen. Az elméleti órákon háztartási könyveket vezetnek, a főzés, ételek higiéniáját, a konyha kémiáját tanulják, meg bizonyosan más hasznos dolgot. — A konzervnyitót tudják-e kezelni? A fehérkötényes tanárnő elérti a célzást és nevet rája. Tudott dolog, hogy Amerikában sorvad, zsugorodik a családi szakácsművészet s helyét a „kennás" ételek, az ezerféle konzervek kezdik bitorolni, ha az asszony is kenyeret keres házon kívül, vagy ha a szűk városi lakásnak két lépésnyi konyhája van csak, bevonul az asztalra a kennás ételek családiatlan hada ... Emitt varrnak, szabnak; a következő teremben iparművészetet űznek a leányok, (úgy űzik: el is űzik gyakran).
