Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

90 zásban Herszényi Bálintot, Katona Józsefet és Géressy Lászlót, az énekben Biliig Rezsőt, Gubertsik Jenőt és Berger Józsefet. Mint újdonságot kell megemlítenünk az úgynevezett „mozizenekart". Az intézet nyolc legjobb zenésze kis szalonzenekart alakított, amely a „Miskolci Tanári Kör Segélyalap" tulajdonát képező mozgószínház előadásait Jaczkó Gyula vezetése mellett zenekísérettel látta el, teljesen a nyilvános mozgószínházi zenekarok módjára. Ez komoly és nehéz feladat, mert biztos tudást, fegyelmet, huzamos figyelmet és kitartó munkabírást követel, viszont értékes zenekari rutint biztosít és a zenébe bővebb betekintést nyújt, tehát az élet komoly munkájához készít elő és ízelítőt is ad belőle. Itt nyilvánul meg zenészeink komoly szeretete a zene iránt. Hétköznapokon 1 óra után tartott próbát ez a kis mozizenekar, önállóan, minden tanári vezetés nélkül és szép sikerrel látta el karácsonytól a filmelőadások zenekíséretét. Kár, hogy a kottatár szegénysége folytán a kísérőzene összeállítása szűk korlátok közé szorult. Hálás köszönet az igazgató úrnak azon megértő szeretetéért, amellyel ezen a szükségen enyhíteni volt szíves. Intézetünk ifjúsága tehát zenei tevékenységével is életerős nemzedéknek bizonyai, mert egy nemzet ereje nemcsak pénzben, fegyverben és tudományban nyilvánul meg, hanem a dalban is. Jaczkó Gyula, titkár. Jelentés a Szt. Imre Kongregáció 1927—28. évi működéséről. Kongregációnk évi munkájában különösen két pont van, amin boldog megelégedéssel pihen meg a visszagondolás. Az egyik „családi" esemény — egy néger gyerek, a másik egy kongreganista halott síremléke. Mindkettő büszkeségére szolgál a Szt. Imre kongregációnak. Néhány évvel ezelőtt Szabó József Lajos VIII-os kongreganista kezdeményezésére gyűjtést rendeztünk és gyűjtésünk eredményeként a Kláver Szt. Péter társulat az év elején kiváltott egy Józsa névre hallgató néger gyermeket, aki most valamelyik kongói misszióstelepen valószínűleg boldogan gondol mi reánk, akik a miskolci katholikusság jóvoltából összegyűjtött pénzből kiváltottuk őt a sötétség, a babona, az embertelenség kezei közül. Azóta már ismét küldöttünk 100 P-t missziós célokra. Kongregációnk egyik fontos feladatának tekinti a missziók támogatását. Prézes atyánk kezdeményezésére minden gyűlésünk után „missziósperceket" tartunk, azaz ekkor mindenki legalább két fillért ad a missziók céljaira, amely összeg — tekintettel Kongregációnk nagy létszámára (104 tag) — nagy összegre emelkedett.