Katolikus gimnázium, Miskolc, 1927

17 ne tömködjék agyon a fiaikat mellékfoglalkozásokkal; jelöljenek ki a számukra egyet, amely a tehetségüknek legjobban megfelel és iparkodjanak arra, hogy az ebben való haladás egyre tökéletesebb legyen, hogy a fiú az egyre tökéletesebbé levés örömét megizlelje és kedvet kapjon a tökéletesebb munkára olyan irányban is, amely talán nem passziója. Ilogy sokoldalúbbá is válhassanak gyermekeik, a mellékfoglalkozásaikban tartsanak tervszerű időrendet: pl. egy-egy nyelvi gyakorlatra akkor Írassák be őket, ha már a másikban, pl. a zenében a kezdet nehézségeit legyőzték és úgy könnyebben haladhatnak. Ehelyütt is hálás köszönetünket fejezzük ki a szülők társadalmának, hogy az iskola kérdései iránt érdeklődtek, hogy eszmecseréinken részt vettek, hogy lehetővé tették gyermekeik javára a közös szeretettel kidolgozott okos irányításokat. Kérjük őket, hogy érdeklődésük egyre melegebbé, okosabbá és kitartóbbá váljék, mert bizonyos, hogy mentől sűrűbb e szülőkkel való okos tanácskozás, annál jobb az iskola, annál emberségesebb az elbírálás, annál jobban megközelíthető az elbírálásban abszolút igazság és annál jobban küszöbölhetők ki azok a gyarlóságok, melyek a zsúfolt tömegtanítás kísérőjelenségei szoktak lenni. A vallás-erkölcsös és hazafias nevelésről fölösleges is volna külön írnunk, mert hiszen minden, amit növendékeink kötelességtudásának, szorgalmának, jó modorának, a jóság felé való komoly odafordulásának nevében történt, az mind a vallás-erkölcsös és hazafias nevelés érdekében történt. Meggyőződésünk ugyanis, hogy mind a két jelszó hosszú időn keresztül, mint jelszó kezeltetett csak: azaz a pedagogusok azt vélték, hogy ha vallásos és hazafias ünnepélyeket rendeznek, ha vallásos gyakorlatokat kötelező erővel elrendelnek s a fiúk ezeket a kötelező erejű gyakorlatokat megtartják, ha évenkint négyszer „legyónnak", ha „lehallgatják" a köteles szentmiséket, ha „ledörgik" a március 15-kéken a Talpra magyart, akkor már „vallás-erkölcsös és hazafias egyedekké" is nevelte őket az iskola. Dehogy nevelte! Legföljebb átkente a külsejüket vallás-erkölcsös és hazafias színekkel s ha az átkent rétegre rávakart az élet, csak úgy pergett az élet vakarókése nyomán a rákent színpompa lefelé. Valóban: nincs nehezebb kérdése a nevelésnek, mint az, hogy hogyan mozgassuk meg növendékeink lelkének a legmélyét a vallás-erkölcsös és hazafias eszmék érdekében. Az ifjút az eszmék szépsége legföljebb a szónoklás inspirációjáig szokta megkapni és nincs nagyobb pedagógiai tévedés, mint az, amely a lelkiélet legmélyeinek a megmozgatása helyett olyan generációt akar kitenyészteni, amely gyönyörűen szónokol a legszentebbekről és a legszentebbekért és csak azt vizsgálja, milyen hatást váltottak ki a szavai a hallgatóság lelkében. Ezt a végzetes tévedést tisztán látjuk és épen ezért másra 2