Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

49 teendő. Mert még ú. n. kifogástalan, példás magaviseletű fiainkon is megesik, hogy jó példájuk a barbárabbak és erőszakosabbak terrorjával szemben egészen felmondja a szolgálatot. Vannak bizonyos diák-virtusok, melyek semmi egyebek, mint az engedetlenség, felületesség, modortalanság és hamisság gyarlóságai, és a közszellem mégis valami hősi nimbussal vonja be őket. Ez a nimbus rendesen abból való, hogy a nevelőik túlságos erőszakkal akarják rákényszeríteni a jobbat, a nemesebbet, az igazabbat arra a társaságra, melyet valóban jobbá kell tenniök. Gyakran onnan származik ez a sajnálatos nimbus, hogy erkölcsi elveinket túlságos tömegcikk módjára áruljuk, kezeljük, nem gondolván meg, hogyha valahol, hát itt van a helye az egyéni kezelésnek, mert minden erkölcsi igazsággal szemben más-más nehézségei vannak majdnem minden egyes nevelendőnek. A nimbus azért támad, mert a tömeg nagyrészében valami refizenzust keltett bár legjobb szándékú eljárásuk, a reszenzus fölágaskodtatta az akarás démonibb erőit s a felágaskodó erők azzal szereztek maguknak elégtételt, hogy a hősi ellenállás nimbusával vonták be azokat a bennük munkába lépő emberi gyarlóságokat, melyek a higgadt kritika mérlegén saját maguk előtt is csak gyarlóságoknak bizonyultak volna. Ugyanezokért nem lehet egyebet tennünk, mint minden legkisebb „fegyelemsértést" is teljes figyelmünkre méltatnunk és úgy elintéznünk,, hegy belőle minden növendékünk megérezze, hogy a „fegyelemsértést" nemcsak a külső rend egyszerű megsértésének fogtuk fel, és nemcsak egyetlen kézlegyintéssel akarjuk elintézni. A lármázás, az órák előtti hancúrozás és rendetlenségek elbírálása csak akkor fakaszt általános megnyugvást, ha az osztály világosan meglátja intézkedésümkbőil, hogy X-neík, Y-nak lármázása és fegyelmetlekedése más valami, mit Z-é vagy G-é: összefügg X-nek és Y-nak a hajlamaival, mi ezeket a hajlamokat ismerjük, vagy ismerni akarjuk és a hajlamokból következő hibák és gyarlóságok meggyógyítását is nem a régi fajta katonaneceptek általános rebarbarájától, hanem okosan adagolt, a baj ellen való orvosságoktól reméljük. A tömeget tehát csak úgy lehet lefegyverezni, ha mentől több egyest rábírunk arra, hogy maga tegye le kezéből a fegyvert. Ez aprólékos, türelemmel járó, nagy munka. Aprólékos, mert hiszen az iskolai tömegegyüttélésből származó tömeg-gyarlóságok legnagyobbrészt, hála Istennek, nem főbenjáró dolgok, csak egyéni színezetű apró botlások. Épen azt kell megmutatnunk, hogy ezek a botlások legnagyobbrészt a tömeg bárdolatlanságának és modortalanságának az egyénre való rásugárzásából indultak ki és azért hatalmasodtak el, mert az egyén nem mozgósította velük szemben legjobb erőit. Azt kell megmutatnunk, hogy a tömeg behemót általánosságai ellen csak egyetlen hathatós védekezés van; az, hogy az egyén a legjobb erőit hozza működésbe és nem fél sem a tömeg gúnyjá-