Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

34 is van, ha kell, de lágyság is, amennyi szükséges. Az éltető szeretet, nem a kényeztető szeretet okos kifejlődésétől és nagyranövekedésétől fosztja meg a családot és vele együtt az egész nemzetet. De ott is, ahol megvan gyermekáldás, mennyi víz elfolyik a Dunán, míg a család a sok gyermekben nemcsak a lét gondját, hanem az Isten könyvtárát látva, rányit arra az igazságra, hogy elfogulatlanságra kell törekednünk a test és vér származékaival szemben. Hány család van, amely soha erre az álláspontra nem jut el! Idegen emberek azonban, akik az iskolába összeverődőiteket mint nem a saját testük és vérük származékait nézik, akiknek a sok gyermek összeverődése révén bőséges alkalmuk van arra, hogy összevessék egymással a gyermeklélek ösztönös megnyilvánulásait, ezek az idegen emberek sokkal rövidebb idő' alatt látják meg, hogy milyen szembeszökő erényei és hibái vannak a mi gyermekeinknek. Persze akkor, ha emberismerők és ha úgy fogják fel a hivatásukat, hogy az iskola nem ismeretek begyömöszölő helye, hanem tervszerű ismeretszerzés útján nevelődő kis társadalom, melynek papja, királya, bírója és mestere patriarchalizmus jogán a tanító, vagy a tanár. Minden okos és mélyen gondolkodó társadalomnak arra kell törekednie, hogy ilyen pedagógusai legyenek. Az iskola tehát szent h el y, a templom után a legszentebb. Nem is más, mint az a szent hely, melyet az egyháznak kellett megtalálnia és nagyranövesztenie a templom mellett azért, hogy az Isten fölséges gondolatai méltó kiegészülést nyerjenek. Isten ugyanis a fejlődő világba állította bele az embert. Csudálatos módon kétféle kinyilatkoztatás birtokába juttatott bennünket: egy természetfölöttiébe, melyről Krisztus szól és az evangélium számol be és egy természetesébe, amelyről a fejlődő világ ad számot. A fejlődő világ napról-napra új energiacsírákat bont ki előttünk, azaz hogy csodálatos lehetőségeit nyújtja az ember számára annak, hogy a természet erőit a maga szolgálatába hajtsa. Fényes elmék, nagy-nagy akaratok és hősi önfeláldozások útján az ember egyre jobban megismeri a természet titkait s e titkok megismerése révén alkotó zsenialitása nem is álmodott útakon és módokon hajtja igájába azt, aminek eddig ő görnyedt az igájában. Fölfedezi így azt, ami Isten jóvoltából eddig is megvolt, de Isten bölcseségénél fogva rejtve volt az ember előtt, s az Isten, hősi önfeláldozások és fáradhatatlan munka honoráriumaképen, most egyszerre fölcsillantja az ember előtt, ami eddigi rejtelmesnek látszott. így fejlik a világ önfeláldozások, munkák és mártíriumok árán és ez is természetes kinyilatkoztatása az Istennek, aki, — íme, annál jóságosabb hozzánk, mentől közelebb érünk az idők teljességéhez és annál jobban elvárhatná tőlünk, hogy szívvel-lélekkel hódoljunk Neki, mentől többet, szebbet, jobbat és tökéletesebbet mutatott meg nekünk munkásságából a világ fejlődése révén.