Katolikus gimnázium, Miskolc, 1926

31 játszva-tanulásától egy egész világ választja el. A betűk alakjának a vonalas szétszedése szintén igen megkönnyítette a betűvetés tudományát /thhoz képest, mikor az í, az ú betű képe ügyetlen másolóinak ujjaira rákoppintott a mester pálcája. A számolás tudománya is régtől fogva könnyebbítő eszközökkel akarja a nehézségeket mentől sikeresebben legyőzni. De azért az egyik nehézség megszüntetése új nehézségeket támaszt az ismeretszerzés módjaiban is, amelyektől bizony irtózik mindenfajta meg nem nevelt, azaz alsóbbrendű akarat. Ha más nehézséget nem veszünk tekintetbe, egy bizonyosan meglesz: az, hogy minden nehézség megszüntetése folytonos könnyebbítéseket váró hatalmas igényt fejleszt ki a nevelendőben. Tragédia biz ez is, és sehol nem látjuk jobban, mint a modern iskola életében, ahol általános a panasz, hogy a jobb módszer, a tanulás módjainak tervszerű megkönnyítése, a vizsgálati követelmények leszállítása, vagyis a tanuló terheinek jelentékeny megkönnyítése szinte végzetszerűen meglazította a tanulók kötelességtudását. Nem hiszem, hogy volna szülő, volna pedagógus, aki ezt a szomorú igazságot a maga munkakörében ne tapasztalta volna. Párhuzamos társadalmi jelenség, amit szintén minden emberismerő megfigyelhet és megállapíthat, az, hogy az éretlen tömegek felé való szociális fordulás, a több jogadás, a kényelmesebb élet-standard biztosítása szinte tűrhetetlen igényeket támaszt a jobb sorsba juttatottak táborában. Nem végzetesen mutatkozik-e ebben a tényben a jó és rossz között habozó akaratnak az igaz és nem igaz között habozó ismerettel való legszorosabb egybefüggése? Mi hát az igazság? Nem helyesen cselekedtünk-e, mikor a botot és pálcát, e sok és hitünk szerint a gyermek idegéletének megbírhatatlan terheket kiirtottuk az iskolából? Űgy látszik, mintha nem cselekedtünk volna helyesen, mert hiszen a terhek csökkentése szinte végzetes lanyhaságot, szinte az erős akarás művészetének teljes megszűnését eredményezte volna. Avagy nem helyesen cselekedtünk, mikor jogot adtunk a jogtalanoknak, földet a földteleneknek, érvényesülhetést azoknak, akik nem érvényesülhettek? Űgy látszik, mintha valóban helytelenül cselekedtünk volna, mert hiszen a törvényeink sok-sok könnyítése, adakozása mintha tűrhetetlen követelődzéssé alakította volna át azok lelki diszpozícióját, akik csak jogaikat hangoztatják, a kötelességek szigorú parancsáról pedig egészen megfeledkeznek. Pedig helyesen cselekedtünk, mikor a humánus bánásmód útjára lépve több enyhülést, nagyobb könnyebbséget, magasabb élet-standard-t biztosítottunk iskolában és iskolán kívül azoknak, akiknek a sorsa kezünkbe adatott. Csak egyről feledkezünk meg: arról, hogy mikor az új iskola szinte minimálisra csökkentette az ismeretszerzés nehézségeit, szinte tálcán kínálja növendékeinek az azelőtt spártai szigorúsággal