Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

27 felelő útbaigazításokat adjon nekik, megtanította őket az illem, a ruházkodás, a tisztálkodás szabályaira. Atyjuk volt, aki, ha kellett, feddett, ha kellett,, dicsért, ha kellett, útbaigazított s a fegyelem erejével, de a szeretet gyöngédségével kormányozta seregét. Nem kerülte el figyelmét az sem, hogy a kegyelmi élet örömeinek fundamentumaképen a természetes örömök lelket fölajzó áldásaiban is ne részeltesse őket. Gyönyörűség volt látni, mikor a jó szívek melegségéből lett karácsonyfa alatt összegyűjtötte és megajándékozta őket, a keresztény egyszerűség tréfás és mégis szent vidámságával. S a fiuk között lassan ugyan, mint minden erkölcsi érték termőfolyamatánál, de mégis biztosan egy egységes szellem kezdett kialakulni, melyiek összetevői a Sz. Alajos-diák hálája jótevőivel szemben, szorgalma és kötelességtudása az iskolával szemben, mozgékonysága és rugalmassága az élet viharaival szemben. Fölösleges mondanunk, hogy ezek az erények elsősorban is a vallásos lélek magába merülő buzgóságának eredményei s hogy erre a mélységes, benső vallásosságra volt legnagyobb gondja a vezetőnek. E helyen nem lehet elmulasztanunk, hogy Neki is, az irgalmaslelkü keresztény családoknak is mélységes köszönettel és hálával ne adózzunk nemes buzgóságukért! A Szent Alajos-diákok és az irgalmasszivü keresztény családok névsorát az Értesítő megfelelő rovatában közöljük. Ez az ambuláns internátus lehetne alapja és kiindúlópontja annak a másiknak, melyet föl kell építenünk. Kérünk mindenkit, aki tisztában van azzal, hogy a magyarság egyeteme rovására az említett szomorú körülmények következtében hány tehetséges falusi gyermek kallódik el, szívlelje meg sorainkat és szolgáljon nekünk a szeretet leleményességéből fakadt tanáccsal, eszmével, tervvel, akár szóban, akár írásban, hogy hol foghatjuk meg ezt az ügyet a legpraktikusabban és a siker legtöbb reményével* Terveink nekünk is vannak. De mielőtt a megvalósításukhoz hozzálátnánk,, olyanoktól kérünk eszméket, akik a falvak helyi viszonyait nálunk jobban ismerik és így a kivitel módozatait is praktikusabban látják. Elsősorban a főtisztelendő papsághoz, a tanító és a jegyző urakhoz fordulunk, hogy ők támogassanak bennünket útbaigazítással, tanáccsal. Áldassék érte mindenki f aki szavainkat fontolóra veszi és a szeretet leleményességével, buzgalmával támogat bennünket! Vannak még szép számmal bejáró tanulóink a diósgyőri vasgyárból is. Ezeknek rendszeres villamos-járatok állanak rendelkezésükre, útjuk rövidebb, családi elhelyezkedési viszonyaik a munkásság elég kedvező helyzete következtében jóknak mondhatók és így nem szenvednek azokban a nyomorúságokban, amelyek a többi bejáró tanúlókat sújtják. Tanúlóink többségének ruházata elég gyenge. Különösen a téli zord hónapok hidege láttatta jól, hogy bizony nagy a szegénységük: soknak nincsen téli kabátja, soknak hiányos a lábbelije, soknak keztyűje még a