Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

22 teszi. Nemzeti nagy szükség ez, amely felé megtettük a kezdő lépéseket és Isten segítségével — hisszük — nagyobb lépéseket is tehetünk! Csonkamagyarország nyomorúsága az épülettel kapcsolatban még egy szomorú mondanivalót irat ide velünk. Talán azért, mert volt nagyobb iskolás városaink közül nem egy idegen kézre került, talán azért, mert a falusiak hirtelen támadt jobb módja a tanúlást ha nem is lelki szükségből, de a magasabb rendű műveltség finomabb javainak megkivánása következtében divatosabbá tette; vagy talán más okok miatt is, — iskolánk e feléje áramló nagy tömegek monstre-intézetévé növekedett. Örvendetes ugyan, ha a tömegek a tanúlás forrásai felé áramlanak, de nem örvendetes, ha ez az iram 60—70-es létszámú osztályokat létesít és szinte lehetetlen problémák elé állítja a tanárságot és a szülőket egyaránt. Részletesen másutt szólunk erről. Itt csak azt jegyezzük meg, hogy a miskolci kir. kath. gimn. épületének nagy megalapozója, aki a minoriták szerény kis iskolája helyébe valóságos palotát emelt, álmodni sem álmodta, hogy nem is olyan sokára 900 fiú fogja nap-nap után átlépni az alma mater küszöbét. Ó csak 400—450 maximális létszámra számított. Ennyire szabta a tornatermet, amely egyúttal díszterem is, még ennél is kevesebbre a kápolnát, amelynek gyönyörű Mária-oltáránál akarta nap, mint nap a mennyei kegyelmek árjában megfürdetni kedves ifjúságunkat, nem sokkal nagyobbra az udvart, amely bizony 900, az órák fegyelmes kötelékeiből a természet rendje szerint kirugódó gyermek, vagy siheder élénkebb mozgolódásai számára nem tágas. Még a hosszú, széles folyosók is, ahol esős idő esetén a fiúk a tízpercekben üdülnének, szűkösek ekkora tömeg számára: észre vehetni, mennyire megromlik bennük 10 perc alatt is a levegő ! Ezen persze gyakori szellőzéssel igyekeztünk segíteni. Hanem a kicsi tornaterem igen sanyarú helyzetet teremtett, különösen intézeti ünnepélyeink alkalmával. Az egész ifjúságot soha egy helyre összegyűjteni nem tudjuk. Kénytelenek vagyunk tehát a törvénymagyarázást is két versen eszközölni: külön a nagyobbaknak, külön a kisebbeknek. Törvénymagyarázásnál ez még nem volna baj, mert hiszen pedagógiai szempontból is csak üdvös, ha a nagyobbak az ő eszük járása szerint kapják meg az útbaigazításokat és a kisebbek is a maguk nyelvén. De már ünnepélyek alkalmával sokkal nagyobb pedagógiai hátrány, hogy soha az egész ifjúság együtt, egy lélekkel nem örülhet s még nagyobb az, hogy szülők és az egész ifjúság soha együtt nem élvezheti a lélekben való összeforradás kimondhatatlan nagy nevelő értékét! Micsoda lefokozása az iskolai ünnep pedagógiai értékének, ha a főpróbát vagyunk kénytelenek kinevezni a kicsinyek ünneplésének, s ha az ünnepen résztvevő nagyobbak számát is kénytelenek vagyunk ugyancsak megnyirbálni, hogy a szülők társaságának kényelmesebb helyet biztosítsunk! Szülők és az egész gyermeksereg összeforradása az ünneplés fölemelő hangulatában egyike volna azoknak az erős, sőt legerősebb kap-