Katolikus gimnázium, Miskolc, 1925

19 elnöklete alatt június 12.-én, az összefoglalások jún. 13—23.-ig zajlottak le, a magánvizsgálatok június 7.-én és 8.-án ifjú Gasparics Lajos kecskeméti áll. reáliskolai igazgató úr elnöklete alatt. A Tedeummal és évzáró ünneppel június 29.-én fejeztük be a tanévet. A tanárok. Vucskits Jenő igazgató a Vkm. 49786/V/1925. sz. rendeletéből az egri áll. főreáliskolától, Schindlberger József testnevelő tanár a 68458/V/1925. sz. rendelettel a dombóvári kir. kath. reálgimnáziumtól, Szabó Dániel minorita, helyettes tanár a 67600/V/1925. sz. rendelettel a nyírbátori áll. reálgimnáziumtól helyeztettek át az intézethez. A testület munkája — a kisebb-nagyobb betegségek elég sűrű voltát leszámítva — zavartalanul folyt Hábor Gyulának, a testület egyik legkiválóbb emberének és legkiválóbb tanárának haláláig (máj. 8.) Erről a szívünket, lelkünket mélyen megrendítő nagy veszteségről az Értesítő vezető helyén számolunk be. Itt csak annyit kívánunk még most is sajgó lélekkel, hogy az Üristen örök nyugodalmat adjon felejthetetlen Kartársunk lelkének! Hábor Gyula halála után osztályát, ezt a kedves, fegyelmezett, sokat tudó kis ember-társaságot Harsányi Sándor, Komán Andor, Országh József és Szikra Gyula vezették tovább. Komán Andor mint osztályfő lépett a megboldogult örökébe, átvette Tőle egyszersmind a magyart is, melyre olyan nagy buzgalommal oktatta kisded csapatát az Elköltözött, hogy jó alapját vesse meg nemcsak e nyelvek tanulásának, hanem az irodalmi ízlés fejleszthetésének is. A latinban Harsányi Sándor vezette tovább az osztályt, akinek tanításbeli tudása még szárnyat ís kapott a Megboldogult iránt érzett nagy szeretetétől, hogy beleélje magát az Előd módszerébe. így a III. B, osztály intézetünknek kétségtelenül egyik legkedvesebb és legerősebb társasága, zökkenés nélkül fejezhette be az évet. Országh a IV.-ben, Szikra a VII.-ben szintén teljes buzgalommal igyekeztek a megboldogult nyomdokain haladni. Schindlberger József, testnevelő tanár április 27.-től súlyosabb betegségbe esett. Ettől fogva a tornaórákat részint Podhorszky Győző látta el, részint a volt katona-kollégák vették át. így, nehezen bár, de mégis sikerült elérnünk, hogy osztályai tornaórák nélkül nem maradtak. A tanártestület általában fizikailag is hatalmas, erkölcsileg megbecsülhetetlen munkát végzett. El lehet gondolni, minő fizikai munka a 60-as alsó és felső osztályokban a gyakorlat-javítás, a rend és fegyelem fönntartása, az ístenfélelemre, a tisztaságra, a szelídségre, a becsületes, kitartó munkára való nevelés. Pedig jólélekkel mondhatjuk, erre törekedtünk. Nem lehet ez másképen, csak ugy, ha a tekintély tiszteletét, sőt szeretetét mindenképen fölébresztjük, nagyra növeljük és életszükségletté tesszük az ifjúságban. A tekintély azonban olyan kényes lelki termék, hogy akkor veszik el, ha mindenképen keressük és akkor születik meg, ha nem is kell keresnünk, mert alkotó összetevőit saját magunkban hordozzuk. Ezt a minden ízében modern, a lélektan 2*