Katolikus gimnázium, Miskolc, 1923

12 és félnapos, néhányan többnapos nyári és téli kirándulásban. A jelöltek oktatását a parancsnok vezette, ugyancsak ő próbáztatta le a II. osztályú próbára jelentkezőket; első osztályú próbát ebben az évben nem tett senki. A jelöltek később az őrsök munkájában is részt vettek és letették a III. osztályú próbát, hogy juníusban a fogadalmat letehessék* 1923. december 19-én nevet változtatott a csapat: régi neve, a Hermán Ottó helyett — nem azért, mintha a kitűnő tudós és írómüvész nevét nem tisztelné, nem szeretné, — felvette az intézet nevét: Fráter György. Három rajjal, hét őrssel dolgoztunk; Katona Sándor VIII. o. t. volt az I. rajnak, Tarján László VIII. o. t. a II-nak. Csíky Tivadar VIII. o. t. a III-nak, a „gyári rajnak" (a diósgyőri és perecesi cserkészeknek) a parancsnoka. Ez az utóbbi raj maga épített otthont magának, Hermann Lajos főfelügyelő ür szívességéből és segítségével. Fogadja szíves támogatásáért meleg köszönetünket. Sürün végzett a csapat társadalmi szolgálatot: gyűjtött a tüdőbetegeknek, őrködött és segített a rendezésben jótékonycélu kiállításokon, ünnepélyeken, a szabad iskola előadásain, a májusi missziós körmeneten, vendégül látta és kalauzolta más csapatok és más országok itt jart cserkész-testvéreit. Hogy más kvalitások is érvényesülhessenek és hogy üres pénztárát, különösen a jövő táborozásra való tekintettel, némi pénzzel lássa el, ünnepélyt rendezett a csapat január 19-én. Hála annak a szíves érdeklődésnek és segítségnek, amelyben a szülök és a társadalom a csapatot ezzel az alkalommal részesítették: közel harmadfél millió (2,413.453) K lett ünnepélyünk tiszta jövedelme. Ezt az összeget részben felszerelésünk kiegészítésére fordítottuk, főképen főzőedényekkel látva el magunkat, 500 ezer koronát a testvériesen közreműködő zenekarnak juttattunk, 100 ezer K-val a cserkészkerület pénztárát gyarapítottuk, végül táborozási tökének 7 m.-mázsa búzát vettünk (1,092.000 K) és 15 kg. cukrot (150.000 korona), valamint kávé és egyéb konzervet (282.603 K). Elbízottság nélkül elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztünk. Bizonyos azonban, hogy nem olyan jót, hogy ne maradt volna elvégeznívalónk bőséggel még. Tudjuk, hogy minden részletmunka fölött való főkötelességünk az, hogy a cserkész-ideált: a keresztény lelkiséget és a szűzies, honvédő magyarságot kialakítsuk magunkban. Ennek a célnak a megközelítésére fogunk össze az uj munkaévben. Jó munkát! Miskolc, 1924, május hó. Komán Andor tanár, a csapat parancsnoka.