Katolikus gimnázium, Miskolc, 1922

6 Lezsánszky Ferenc r. tanár betegsége miatt 1923. márc. 3í-ig szabadságot kap. (28.646—1923.) Rítter Jenő r. tanár az ózdí előkészítő tanfolyamtól a székesfehérvári áll. főreálhoz .helyeztetik át. (33.652—Í923.) Az óradíjak és mellékteendők díjának felemelése. (J 75.000—J923. Jelentés a S^ent-Imre Kongregáció Í922—23. évi munkájáról. A juníus hó JO-én megválasztott tisztikarnak főtörekvése volt, hogy a mai szomorú történeti időket megértő, komoly és öntudatosan apostolkodó kongregánistákat neveljen, kik példaadásukkal jótékony hatással legyenek az intézetre, szülőkre, családra és társadalomra, melyben élnek és mozognak. Ezt a célt szolgálta a tanév folyamán megtartott 30 rendes, Í0 tanács és 2 díszgyülésünk. Kongregációnkban az eucharisztikus, hitvédelmi, irodalmi és miszszíós szakosztályok hetenként váltakozó sorrendben tartották gyűléseiket, melyeken dr. Péchy Alán prézes atyánk tartott összefüggő, sorozatos, a gyakorlati katolikus életre nevelő, buzdító beszédeket. A kongregáció vallásos beléletének igaz hőmérői voltak az erénygyakorlati lapok, melyek tanúsága szerint kongreganístáink a jellemnevelés terén derekas munkát végeztek. Egyik októberi gyülésünkön megjelent dr. Mázy Engelbert tankerületi kir. főigazgató ur s mély, gondolatokban gazdag beszédben adta tudtunkra, mit vár a Kongregációtól. Ekkor alakitottuk meg a tanulmányi szakosztályt, mely a gyöngébb tehetségű és szegénysorsu keresztény tanulók ingyenes oktatásával foglalkozott, továbbá a Vígilancia bizottságot, mely az intézetben a katolikus és nemzeti szellem ápolását tekintette feladatának. Több gyülésünkön résztvett intézetünk igazgatója is. A jelöltek oktatására nagy gondot fordítottunk. A tudnivalókat kátéba foglaltuk s a jelöltek avatás előtt ebből vizsgát tettek. Gyászunk is volt a tanévben. A széptehetségü Nádasdy Lacika jelölt-testvérünk egy hideg téli napon elköltözött oda, ahol minden fény és tisztaság. Még betegágyán rendes taggá avattuk fel, igy jó Lacikánknak leghőbb vágya is beteljesült. Elvesztésén érzett fájdalmunkat egy havi imádságos, mély gyásszal fejeztük ki. Kongregációnk mozgalmat indított a helyi közös magisztrátust gyűlések fölelevenitésére, és élénk összeköttetésben állottunk távollevő tagjainkkal. Mint az előző évben, ugy most is minden nap 2—2 kongreganista áldozott porbasujtott édes hazánk szomorú sorsának jobbra-