Katolikus gimnázium, Miskolc, 1920

2 DASSIEVICZ GYULA Í859—m\. „Kövessétek a szeretetet. Igyekezzetek a lelkiekre; különösen pedig, hogy prófétáljatok." (Szt. Pál Kor. I. L Í4. v.) Ez év juníus 5-én megboldogult Dassíevícz Gyula életében testet öltöttek a Nemzetek Apostolának szavai. A mi haló porában is áldott emlékű igazgatónk ezen igéket megtartotta mindhalálig. A Gondviselés szeretetben gazdag családnak ajándékozta Ot. Az egyszerű szülök jóságos lelkületűek voltak, kiket szokatlanul buzgó vallásosság jellemzett. Ez vésődik gyermekeik szívébe, ezt viszik utravalónak az életbe. A legöregebb fíu, a mi halottunk, szerzetes tanár lesz; a jó papnak és jó tanárnak mintaképe. Hasznos katonája a Minorita Rendnek, alázatos szolgája Istenének. Érintetlenül haladt el feje fölött a vihar, mely az utolsó években próbára tett papot és világi egyént egyaránt. Rajta nem fogott a csábítás. Hü maradt szerzetesi fogadalmához, Istenéhez. Kettős cél lebegett szemei előtt munkás élete egész folyamán: Isten dicsősége és sokat szenvedett Hazája boldogsága. Szemei az Istent keresék, de meglátta embertársait is. Velük volt jó szívével, tudásával, minden igyekezetével. Ép ily tökéletes tanári működése. Tanítványaínak ezrei áldják emlékét, hisz harminckét esztendő alatt Mískolcz egész intelligenciáját O tanította Istent imádni, Hazát szeretni. Minden tanítványa rajongásig szerette a jó tanárt, akit cselekedeteiben, nevelői munkásságában a nagy szeretet, az igazságos, sokszor könyörületes szigorúság vezetett. Hódolatos tisztelettel övezték tanártársai, kiket nem szűnt meg buzdítani a nemes cél szolgálatában, a katholícízmus erősítésében, amelynek immár kétszáz esztendeje otthont építettek a minorita atyák a kír. kath. főgimnáziumban. Tanárait munkatársaínak tartotta s a munkában O volt a fáradhatatlan s utolérhetetlen példakép. Nemes lélek volt. Nem kereste az elismerést. Megelégedett azon boldogító tudattal, hogy mindent megtett erejéhez képest Isten dicsőségére, hazája és felebarátai javára,