Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915
alizált. Igen szép arcú, igen jó lovas, igen ügyes titkolódzó, igen nagy hazafi stb. Ideálja ő a 14 éves szépséges Fruzinának. Eötvös nem akarta megírni a magyar állam történetét csak egyesek történeteit, 1 viszont nem akart a magyar aristokrata Tacitusa lenni. Megrajzolta egyesek történetét, de csak azért, mert az 1514-ki Magyarországi állapotokra aljas nagyravágyásuk által befolytak s oda juttatták a nép állapotát, hogy titkon félve panaszkodott az Istennek, hogy közülök valaki forró imáját meg ne hallja. 2 Eötvös előtt főkép a kor hangulatának, szenvedélyének, eszméinek rajza lebegett. És ennek sikerült megrajzolásában csúcsosodik ki Eötvös történeti regényíró képessége. Áttanulmányozta a kor történelmét, de oly apró részletekig, hogy arról a sok közül csak egy-két példára hivatkozva meggyőződhetünk pl. pontos kimutatást közöl az Engel közölte Ulászló-féle számadás könyvek alapján az egykori szövöttáruk értékéről; pontosan megjelöli azt a helyet, : t ahol a pestiek szokásuk szerint a budaiaktól elkülönözve gyülekezni szoktak (t. i. a királyi várba vezető híd innenső oldalán.) Erre vall az a sok oda vetett, de a kort igen jellemző apróság, mint pl. a jó szerémi mellett 5 és a többi. Nagy forrás tanulmánykészlettel fölszerelve, máig utói nem ért módon mutatja be azt a pusztítást, amely a pórlázadás kísérője volt. „S a kínok mellett, melyeket a pórhad egyetlenkedése okozott, felmutatja a kép másik oldalán a föllázadt nép súlyos szenvedéseit is. S mi mesterileg van rajzolva, minő következetességgel végig kivivé a pórhad psychologiája. 6" Láthatja az író és az olvasónak látnia kellett az irtó példát, mit okozott az 1514-iki késedelem, mert nem javítottak kellő időben az embertelen intézményeken. „A történetek ismerete szövétnek, írja az előszóban, amelyet, hogy biztosan haladjon, minden nemzetnek követni kell: s nem lehet a költőnek feladata eltakarni a világot, melyet ez a jelen viszonyunkra terjeszthetne." A XV. sz. végének és a XVI. sz. elejének alapos isme1 1. 169. 2 1. 130. 3 1. 28. 5 1. 213. V. ö. Oláh M. Hungáriáját Bélnél 33. 6 L Csengeri Antal: Magyar szónokok status férfiak, Pesten 1851. 215,
