Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915

III. Széljegyzetek Eötvösnek „Magyarország 1514-ben" c. regényéhez. Ez a regény 1847-ben jelent meg, mikor politikai viszonyainkról nem lehetett őszintén és igazán írni. A cenzúrai utasítások között ki volt ugyan mondva, hogy higgadt politikai vitakozásokat ki lehet nyomatni, ha mindjárt ellenkezik is a kormány nézeteivel, de ez írott malaszt maradt.

1 E kor politikai vitatkozásainak egyik legfőbb tárgya a jobbágyság fölszabadítása volt. Ez a törekvés és az ellenhatásokkal szemben folyó küzdelem Eötvös képzeletét elvezette a múlt hasonló jelenségei közé. Képzeletében megvillant a Dózsa lázadás emléke, amelyben ez az eszmény nem törekvés volt többé, hanem rossz végre jutott történet és így tanulságára lehet a jelennek. Ez az eszmetársítás vezette Eötvöst a Magyarország 1514-ben c. regénye tárgyához.'

2 Belevilágíthat így a rnult ismertetésével a jelen viszonyaiba, a multat rajzolva a jelennek nyújthat üdvös tanulságot. Eötvös hirdette, hogy a történeti regénynek nemcsak művészi és erkölcsi feladatai vannak, hanem feladata az is, hogy népszerűsítse a történetet. Követelte az írótól, hogy lelkiismeretes viszgálódásainak eredményét nyújtsa az olvasónak. Rajzolja a multat olyannak, amilyen volt, még akkor is, ha szomorú. Ne színezze ki képzelő tehetségével; ne regényes modorú történeteket írjon a történeti regényíró, még akkor sem, ha tudja jól ,hogy nagyobb közkedveltségre nem számíthatna általuk. Ismerje meg lelkiismeretesen a forrásokat, különösen hangsúlyozza, 1 L. Ellenőr. Politikai zsebkönyv, a pesti ellenzéki kör megbízásából szerkeszté Bajza. Németországban, 1847. II. 1. 2 L. Beöthy Zsolt: Az irodalomtörténet elmélete. 238. 1. (Jegyezte Kéki Lajos)