Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915

13 tanítottunk, a kórház alól való felmentés következtében a tisztogatással csak ekkor lettek készen. Mint az előbbit, az 1915—16. iskolai évet is megrövidítette a minisztérium. Az idén június 3-án fejeztük be az évet. II. A mozgósítás a tanári kart is érintette. Huszonkét tanár közül Fógel Sándor dr., Kucharik József, Láng Gyula, Nagy Ferenc, Pózna Lajos és Zipser Sándor vonultak be azonnal. Rézler Gyulát betegsége megakadályozta a bevonulásban. Fógel Sándor dr., a 10. honvédgyalogezred tartalékos hadnagya, az északi harctéren harcolt, hol súlyosan megbetegedett s hosszasan tartó betegsége után felmentést kapott a katonai szolgálat alól. Egészségének teljes helyreállítására félévi szabadságot kapott s az 1915—16. tanév elejétől ismét tanít. Kucharik József, a 32. csász. és kir. gyalogezred póttartalékosa, részt vett a déli és északi harctéren. Megsebesült kétszer. Látó idegbaja miatt 1915 októberig szabadságolták. De már júniusban behívták s napról-napra várja a harctérre való indulását. Láng Gyula, a 12. csász. és kir. gyalogezred hadapródjelöltje, majd zászlósa részt vett az első galíciai ütközetekben. Majd vérhast kapott. Ebből szerencsésen kigyógyúlt s haza jött pihenőre. Teljesen felépülve és megerősödve ismét viszament a harctérre. Homonnánál harcolt hősiesen s 1914 november 27-én elesett. Haláláról nemsokára értesültünk magánlevél útján, de nem akartuk elhinni. Aggodalmunk azonban egyre nőtt, mivel ezután már nem jött tőle a szokott levél senkihez sem. Kérdezősködtünk utána mindefelé, míg 1915 márc. 12-én hivatalos értesítést nem kaptunk haláláról. Derék és nemeslelkű ember volt. Egész embert vesztett vele a társadalom. Nem vagyunk merészek, ha azt mondjuk, hogy az igazi értelmében vett jó embereknek a legelseje volt. Nemeslelkének üdveért 1915 ápr. 12-én tartottuk a gyász- • misét, amelyen Papp -Lóránt kartársunk beszédet mondott. Az isteni tiszteleten jelen voltak a közélet kiválóságai és mindazok, akik szerették őt. A gyászmise után a tanári kar gyűlést tartott s ezen jegyzőkönyvbe foglalta érdemeit és emlékét. Elhatározta, hogy nevét márványtáblán örökíti meg az intézet előcsarnokában és alapítványt gyűjt nevére. Szontagh Tibor