Katolikus gimnázium, Miskolc, 1915
III. Iskolánk és a háború. A világháború minden téren változást idézett elő. Az intézmények és az egyének egyaránt megérezték hatását s kénytelenek azok közé a határok közé illeszkedni, amelyek a háború folyamán keletkeztek. A kényszerűség vagy a szűkösebb viszonyok helyzetünket nem tették elviselhetetlenné, nem vontak maguk után csüggedést, mert a hazafiasság, az önfeláldozás megkönnyítették azoknak elviselését s tovább is erősítik a lelket kitartásra. Iskolánk is kivette részét. Mondhatjuk, minden tekintetben. Szűkösen voltunk és vagyunk, de örömmel és azzal a tudattal dolgozunk, hogy mi is hozzájárulunk hazánk jövő nagyságának felépítéséhez. I. A háború alatt nagy szolgálatot teljesített iskolánk épülete. Mindjárt a háború elején 1914 aug. 30-án a város polgármestere városi katonai szükségkórháznak jelölte ki. Szept. 29-én ugyan felszabadítják az intézetet rendeltetése alól, de egyben lefoglalják továbbra is és pedig a fertőző betegség gyanúja alatt álló katonák részére megfigyelőhelyül. Ennek megszűnte után ismét városi katonai szükségkórház lesz. Az épület lefoglalása az egész iskolai életre kiható nagy változást idézett elő. Meg kellett válnunk a mai kor igényeinek teljesen megfelelő intézettől. Helyiséget kerestünk. Buzgó igazgatónk talált is. A minorita rendház készséggel ajánlotta fel konviktusának három tágas termét, a polgári fiúiskola második emeleti termeit, a református főgimnázium földszinti termeit, a fémipari szakiskola egyik termét, végül a törvényszék elnöke az esküdtszéki termet és a hozzátartozó helyiségeket bocsátotta rendelkezé-