Katolikus gimnázium, Miskolc, 1914

Iskolánk és a háború. írta: Duray Kálmán. Az iskolák feladata mindég fontos volt. A jó, a szép és az igaz tölti be életüket. Ezeknek ápolása és ébren tartása adja a hazának a jó polgárokat. A hazának pedig jó polgárokra van szüksége, akik igazán szeretik a hazájokat és önzetlenül viszik előre szent ügyét. Hogy az iskolák megtették kötelességüket és emberül végezték a rájok rótt feladatot, azt a most folyó világháború tanúsítja. Szeretetteink ott küzdenek a harctéren és lángoló hazaszeretetükkel, kitartásukkal és nem csüggedő lelkesedéssükkel védik a hazát, amelyet ádáz ellenségeink meg akarnak törni. Ez a törekvésük azonban hiábavaló, meddő, mert ércfalként állanak elébük legjobbjaink, kiknek a haza, annak szeretete, jóléte és biztonsága van lelkükbe írva. Az itthonmaradottak nem is aggódnak a haza sorsa felett, mert tudják, hogy míg ilyen hazafiakra van az bízva, nem csüggednünk, hanem bizton kell remélnünk és várnunk a szebb jövőt Ügyünk igaz és szent, a győzelem nem maradhat el. A világháborúban mindenki kiveszi a maga részét. Feladat hárul az egyénre és a intézményre egyaránt. Egyik a maga csekélységével, a másik pedig nagyobb tehetségével siet lerakni a haza oltárára azokat az áldozatokat, amelyeket lelke sugallatára visz oda. Egyforma értéke van mind a kettőnek, ha az önzetlenség és a hazafiasság lángja hevíti a lelkeket. Az önzésnek, irigységnek el kell tompulnia ezekben a nagy pillanatokban, amikor közös kötelességünk van: mindenünket, életünket és javainkat odaadni a hazának. És a nemzetnek isteni kötelessége, a hazaszeretet felülamelkedik mindenen s annak jegyében nyilvánul meg minden érzése gondolata és tette. A nagy közös munkában az iskolának is megvan a maga része. Míg a nagyok a harctéren küzdenek, az iskolák tovább folytatják munkájukat zajtalanul, de azért néha-néha tehetségükhöz képest adóznak is a nagy és szent ügynek.