Katolikus gimnázium, Miskolc, 1913

I. Legendák földjén. (1913 április 30., május 1.; 1914 május 10., május 21.) Irfa: Dr. Szerényi Nándor. „A kis Tornái csudás és sokszerű Ajándokával koronázta meg A jó fermészeí alkofó keze ..." (Tompa: Lófő.) és bájos regék virágaival koszorúzta meg Tompa Mihály álmodó, szép lelkei A virágoknak valami különös hősi illafuk van, valósággal zarándokúttá avatják „Torna bérces, szép vidékén" a barangolást. Levett kalappal, csendes áhítattal áll meg a vándor a bérccel, völggyel, barlanggal, várrommal jelölt stációknál, tragikus sorsától üldözött IV. Béla királyunk kálváriájának egyes állomásainál. Galamboskő 1 A muhi csata után itt dől ki a menekülő király alatt a satnya mén, melyet csak a sarkantyú űzött idáig. Itt roskadoz véglankadással maga a sápadt fejedelem. Mintha a természet kérlelhetetlen törvénye, a „vae vicíis" beteljesedésre várna az országát vesztett király feletti Sebétől elgyötörten küzd az éhséggel, mely már-már halállal fenyegeti. Ám a magyarság jó csillaga, mely akkor még — a tatárjárás viharában is — fényesen ragyogott az égen, egyik szelid sugarával megenyhíti a zord törvény szigorát és csattogó galambszárnyakon küld segítséget, istápof a létért folytatott harcban. Az élelem után kutató vitézeket fehér galambok raja vezérli a sziklához, hol ezernyi fészkük száz meg száz tojást rejt. Színültig rakott sisakkal térnek meg a királyhoz hű vitézei és aztán ... bolyonganak tovább. Csengőbarlangi A bujdosónak rejteke, honnan titkon jár ki érett somra, hogy éhségét csillapítsa ... Olyan különös hangulat lep meg, ha elgondolom, hogy király létére somon íen1*