Katolikus gimnázium, Miskolc, 1912

XIV. Beszámoló az intézeti Vörösmarty-Önképzőkör ezidei munkásságáról. Felolvasta a június 8-án az intézet tornatermében megtartott záróünnepélyen Nagy Dezső, a kör ifjúsági elnöke. Mélyen tisztelt Közönség! Az elődök, az alapvető, a darabos, de azért kétségtelenül elengedhetetlen működést kifejtett elődök dicséreti tolulnak ajkaimra. Három jelentést olvastak ők fel az önképzőkör három évi működéséről. A negyedik beszámoló készséges meghallgatására most íme mi, az intézetnek immár elválófélben levő növendékei, kérjük a kedves hallgató közönség szíves figyelmét; mi, kik négy évvel ezelőtt jelenvoltunk az ifjúsági önképzőkör megalakulásánál, kik azóta visszafojtott hallgatással lestük, figyeltük e kör életnyilvánulásainak, különösen a mi fülünk számára igen kedves zenéjét, míg végül is a jelen 1912 — 13. iskolai év kezünkbe adta a vezetés kormányrúdját. Szeretnők ez év jelentőségét a kör történetében jubileumi magasságba feltolni; nem ugyan a kör alapítása óta eltelt évek számának kerek volta miatt, hanem azért, hogy megpecsételjük, miszerint az előző három év megalapozó működésére, mint szilárd alapra ráhelyezkedve, kialakítottunk egy, az utódok által nagystílűvé fejleszthető önképzőköri életet; hogy felállítottunk bizonyos értékjelző szempontokat, melyeknek teljes tetté, életté formálása már az utánunk következőknek derekas feladatát fogják alkotandni. Hogy mégis tényekbe öltözötten álljanak itt állításaim, hogy lássuk a fényeket, melyek az eredményeknek, a megvalósított gondolatoknak körünk működésére legjellemzőbb oldalait árasztják el ragyogással, — úgy gondolom, a helyes értékelés, a kritikai megállapítás önképzőkörünk ezidei munkásságát négy főirányban ágaztatná el: megerősítettük, hogy úgy mondjam, élénkséget, tüzet, lelkesedést öntöttünk a kör belső életébe; megvalósítottuk az önképzőköri könyvtárt kizárólag a tagok használatára;