Katolikus gimnázium, Miskolc, 1911

6 Kiérezhető e néhány sorból is a tendencia, mely nevetség tárgyává akarta tenni a komoly asztronómiának eme fattyúhajtását, az asztrológiát. A különböző égi testek élőlényeiről is tudomást szerzünk, midőn olvassuk a következő sorokat: S kebelében milljó lény lel Boldogságot, enyhe békét. (I. 35—36.) Valóban a tudomány fel is teszi, hogy vannak a többi égi testen is élőlények, mint pl. a Marson, megjegyzendő azonban, hogy itt nem egyenesen emberekről van szó; továbbá ezek nem azon égi testeken élnek, melyek már mint egykori nagyobb égi testek foszlányai, hullócsillagok a világűrből kikerülve pl. a Föld légkörébe jutnak s ott a Föld vonzó erejénél fogva oda hullanak, hanem olyanokon, amelyek önálló életűek s ahol a lények megélhetéséhez szükséges viszonyok még föllelhetők. Míg a hullócsillagok, a csillagromok a Kant-Laplace teória szerint az égi testek fejlődésének utolsó fázisát képviselik, addig a ködfoltokkal nyílik meg az égi testek fejlődésének sora. Ezekből lesz a folytonos rotáció s azzal járó kihűlés folytán kékesfehéren -, majd sárgán —, vörösen izzó égi test, mely utolsóelőtti stádiumon a jelenben a meleg mennyiségét nagy mennyiségben kisugárzó Napot találjuk. A két végső láncszem tehát, a ködfoltok s a csillagromok, a születés és elmúlás gondolatának megszemélyesítői. Ott születendő világok, Itt enyészők koporsója : Intő szózat a hiúnak, Csüggedőnek biztatója. (I. 41 —44.) Az égi testek születésének és pusztulásának ily szembeállítása figyelmezteti egyúttal az emberiséget a természet „mulandóság" törvényére is, mint ez a fent idézett sorokból kitűnik. A nagy világegyetem rajza még nem teljes. Az üstökösök még hiányoznak, azok az égi testek, melyek rendzavarokat idéznek elő a többi égi test életében, valahányszor útjukba kerülnek. Rendzavarásuk lényegében véve azonban csak látszólagos, ezek pályája is megszabott, nem mozognak önkényesen, ők is az égi testeket mozgató központi erő hatása alatt állanak. Ritkán s hirtelen tűnnek föl a Föld égiszében, csak amikor épen pályájuk a Föld pályáját metszi. Rendzavarva jő amott az Üstökös rettentő képe: S im, az Úr szavát meghallva, Rend lesz útja ferdesége. (I. 45—48.) Az égi testek e leírásának végén ismét a Földhöz intézi szavait a költő, mondván: Jösz te, kedves ifjú szellem, Változó világgömböddel,