Katolikus gimnázium, Miskolc, 1911
10 úgynevezett magmafészkekben gyülemlik össze, áttöri időközönként a fölötte lévő szilárd kérget, megremegteti a Földet (földrengés), sőt ki is tör (vulkánosság tűzhányó jelenség). A Föld fejlődésének kezdetén ezen földanyagból jött létre a szervetlen s szerves világ. Az előbbi továbbra is a Föld anyagát, a litoszférát képezi, míg az utóbbi életre kél, fejlődik s benépesítvén a Föld kérgét, létrehozza annak bioszféráját, a növények s állatok világát. A lét és levés mélységes titkának tömör rajza a fent idézett néhány sor. Materialisztikus felfogás szerint ugyanabból az anyagból, a Föld ősanyagából keletkezett a szervetlen s szerves világ. Élet van tehát a Földön, mely folytonosan fejlődik. Egyszerűbb s tökéletlenebb alakokból, mind összetettebb szerkezetű s tökéletesebb lények válnak. A közös törzs, a kiinduló pont azonban összeköti egymással a kezdetleges ősformától még annyira is eltávolodott lényeket. Közös tulajdonságuk, hogy élnek s mégis az anyaghoz kötvék. Az ember is, a legtökéletesebb élőlény, szépen beleilleszkedik ebbe a fejlődésmenetbe, amint ezt már bebizonyította az egyén- és a törzs fejlődésének egybevetése. Elete égés, égés a halála. Mint valami kemencét folytonosan kell fűtenünk testünket, hogy az életünk folyamán felhasznált melegmennyiséget pótoljuk. Pótoljuk pedig ezt a táplálkozás útján. Ha azonban bizonyos kóros elváltozás következtében, mondjuk lázas állapotban, túlfűtött a kemence, elég a test s beáll a vég, az emberi érzelmekre oly ijesztő halál. A halál után felbomlik a test kémiai folyamatok révén alkotó részeire. Most látjuk igazán, hogy az anyaghoz vagyunk kötve; víz, gázok, különféle sók lesznek a testből, amit a vallás „Por és hatnu vagyunk", „Porból lettünk, porrá leszünk" szavakkal fejez ki. — Oh, e zűr között Hová lesz énem zárt egyénisége, Mivé leszesz, testem, melyben szilárd Eszköz gyanánt oly dőrén megbízám Nagy terveimben és nagy vágyaimban ? Te elkényeztetett gyermek, ki bajt S gyönyört szerzesz számomra egyiránt, Néhány marok porrá sülyedsz-e csak, Míg többi lényed víz és tünde lég, Mely még imént piroslott és örült S legott voltommal a felhőbe gőzölt? Minden szavam, agyamban minden eszme Lényemnek egy-egy részét költi el; Elégek! (III. 431—444.) A halál útján elvész az egyén, a faj azonban nem. Ha egy családfő meghal, nem veszett el benne az egész család, hanem tovább él gyermekeiben. Az egyének tehát elpusztulhatnak, a faj azonban nem. Az egyének életének csak addig kell tartania, amíg gondoskodtak fajuk fenntartásáról. 1
