Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

ÉRTEKEZÉSEK. i. A környezet. Robinson Crusoe, Gulliver utazásai vagy Sándor Mátyás mindenesetre igen érdekes olvasmányok. Az is nagyon szép foglalkozás elképzelni valamely félreismert tehetségű gimnazistának, milyen híres hadvezér lesz ő valaha s hogyan fogja Európából kiverni a gonosz németeket. A leendő nagy államférfiak, püspökök, milliomosok álmodozásai is kellemes időtöltések, amelyek pompásan ellensúlyozzák a nap egyes kellemetlenségeit. Ezeken a kellemes foglalkozásokon kívül azonban volna még egy könnyebbfajta szórakozás. De ezt épen azért ismerik igen kevesen, mert amit folytonosan látunk, amiben élünk, megszokottá, unalmassá lesz előttünk. A levegő is értékesebb nekünk az aranynál, mégsem örvendünk különösebb módon használatának. A környezetet is, amely mindennapi életünkhöz tartozik, nem vesszük észre. Pedig egész gondolkozásunkat, megelégedettségünket, munkakedvünket nagyban befolyásolja Kellemetlen környezet, sötét, szűk lakás, rozoga bútorok, kényelmetlen berendezés elégedetlenné, rosszkedvűvé tesznek. Hiába, ha az ember teste nem kapja meg, amivel neki tartozunk, lelke is fásultabb lesz. Mindig találni kellemetlen akadékoskodókat. Ezek azt mondják, hogy a kényelmes, kellemes környezet nagyon kedves mindenesetre, az a kis hátránya azonban megvan, hogy nagyon drága. Szegény embernek nem való. Igazuk van — félig. De szegényes környezetet is lehet bizonyos fokig kellemessé varázsolni. Persze varázsolásra van szükség. Ahhoz, hogy valaki ilyen varázsoló legyen, nem kell nagy tanulmány. Szem, ízlés s kis gyakorlat szükséges hozzá. Láttam gazdagon berendezett lakást, ahol az egyik bútor panaszkodott, hogy miért száműzték őt vénségére olyan másik bútor mellé, amelyikkel nem is beszélgethet, amelyik nem tudja őt megérteni. Láttam kis kertecskét, ahol alig bújt meg pár szál virág, mégis annyit beszélt róla, mennyire szereti őt a gazdája, milyen kölcsönös szeretet fejlődött ki kert és gazda között. Környezet. Annyira összenőttünk vele, azt se tudjuk, mi minden tartozik hozzá. Élünk valamely városban, amelynek bizonyos utcáin kénytelenek vagyunk mindennap egy-kétszer végigmenni. Házban lakunk, amelynek a kertjébe megyünk esetleg levegőre. A szobák bútorai, az apró tárgyak mindennapi ismerőseink. Némelyiknek története is van életünkben. Ruháinkban jelenünk meg mások előtt. No cs a gyomornak is adjuk meg a jussát. A legidealistább ember is legalább háromszor eszik napjában. Lássuk közelebbről őket.