Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

22 A leányvárat a török támadások ellen építették, jelenleg benne csak tűzőrök laknak. A félemelet és négy saroktornyán kívül lakhatatlan. Tornyában harang van, melyen az őr az órákat ütéssel jelzi. (Selmeczbányai kalauz.) Ovárnak érdekes múzeumát tekintettük meg, melyben sok érdekes oklevél, köztük a régi jogikönyvét Selmeczbányának eredeti ötvösmunkával, 15000 kor. értékkel, kiváltságlevél, érem, pecsét van, azonkívül ágyúk, puskák, buzogányok stb. Innen a dohánygyárba mentünk. Útközben a városháza és a tót templom mellett elmenve, a gyönyörű Szentháromság szobrot tekintettük meg; majd a honvédemléket. A dohánygyár a városból az állomás felé haladva az út jobb oldalán hatalmas épülettömb. Megtekintettük a hatalmas raktárakat, hol óriási mennyiségben van bálokban a külföldről érkezett dohány eredeti csomagolásban. Van itt brazilai, szumatrai, manilai stb. dohány. A dohányelőkészítőben kicsomagolják, vízzel nedvesítik, mert száraz, törékeny állapotban feldolgozásra alkalmatlan volna. Majd kikacsozzák, vagyis a levelek főerét veszik ki s a leveleket simítják, osztályozzák. Csak ezután kerül a szivargyártási osztályba. Itt nagy asztaloknál nők dolgoznak és pedig kettő-kettő egymás kezére; egyik a szivar belét és burkát; másik, a vele szemben ülő a borítékot sodorja rá és ragasztja meg. Az így készült szivar présbe kerül, azután a csomagolóba, végűi a raktárakba, hol egyúttal ki is szárad. Május 19-én reggel a Glanzenberg altárnába mentünk, innen pedig a kohókba. A kohóknál megnéztük, mint kerül olvasztás alá a termésérc. A pokoli hőség dacára (különben is meleg nap volt) a vezető mérnök szakavatott vezetése mellett elég jól kibírtuk, bár mire a kohóktól elmentünk, fáradtak és bágyadtak voltunk. Jól esett az ebéd, azután a pihenés. Délután az akadémia botanikus kertjét néztük meg azután a híres kalváriára mentünk. A Selmec patakon átmenve kezdődik a Kalváriahegy meredek kapaszkodója. Ezen szabályos gúla alakú, hirtelen egész 723 m. tengerszin féletti magasságra emelkedő hegykúp. a nagy kiterjedésű andezit (trahit) kőzetű vidék egyedüli bazalt képződménye. Már a hegy alján kezdődnek a csinos kápolnák. Balra az úttól a bányakórház van. Innen másfélszáz éves hársfasor vezet fel az alsó templomig, hol a szent lépcső és sok ereklye látható. Ezen templom megett találunk egy öntött vasból készült emléktáblát, mely azon a helyen van a gyepes talajba illesztve, honnan 1867-ben a koronázási dombhoz való földet vették. Több csinos kápolna mellett, melyekben a Megváltó szenvedéseit előtűntető csoportok és képek, részben szokottnál szebb, dombormű kivitelben láthatók. Szerpentin utakon, lombos cserjék közt feljutunk a hegytetőre. Az oszlopszerüen kiemelkedő végső bazaltsziklák tetején kis plató van, mely kőfallal van körülvéve, közepén gazdagon és fényesen berendezett két tornyú templom áll, belül szép festményekkel; főoltára aranyércből van. A hegykúp tetejéről a kilátás is gyönyörű. A kálváriától leereszkedve Kisiblyére mentünk ki. Kisiblye a m. kir. erdészakadémia birtoka. Svájci stílű csinos erdővédlak, előtte vén hársfák alatt asztalok és lócák, továbbá haltenyésztésre berendezett kis tavak és az akadémiai céllövőház foglalják el közepét ezen gyönyörű pagonynak. A fenyvesek között fekvő Szécsi-forrást is megtekintettük. Visszajövet a híres „pipa"-gyárat tekintettük meg. Május 20-án a reggeli vonattal Zólyomba mentünk, hol először is a város nevezetességét, a várat tekintettük meg, melyet az országos műemlékbizottság most restauráltat, legalább részben, mert sajnos, kevés hozzá a pénz.