Katolikus gimnázium, Miskolc, 1908

13 Ha sárgafödelü francia könyvet olvasok, egy óra múlva piszkos a födele. Mire a közepéig jutok, szétmállik az egész fűzés. Az angolok jobban megbecsülik olvasmányaikat. Talán Ruskint félakkora élvezettel olvasnám, ha ez a hajlítható, piros bőrtábla helyett, melynek egyedüli dísze Ruskin autogrammja, kemény, peckes német kötésbe volna kötve. Német vagy magyar kötésű könyvnél bosszankodom, mert közepe felé vagy nem olvashatom a sorok végét, vagy kénytelen vagyok az egész könyvbordát összetörni. Minek akkor a díszes kötés, ha olvasás közben elromlik. Tisztán a könyv, a bekötés szeretete viszi rá a magyarokat, hogy könyveiket ne olvassák, hanem üvegszekrényben mutogassák. Kár volna a szép kötésért. A mi díszműveink telvék aranyozással. Az angol az aranyozást csak nagyon gyéren és inkább csak a könyvbordán használja. A könyvtábla rendesen egyszínű zöld vagy piros. Angol könyv mindig be van kötve (a 4 — 5 pencesek kivételével), de márványozott papirost soha se venne föl a táblájára. Jő papirostól, jó nyomástól alig hihető, mennyi függ. Az olvasó hajlandó a szerzőnek tulajdonítani azt a kellemetlenséget, amelyet tulajdonképen a könyv papirosának és nyomásának köszönhet. Évek óta nem tudtam ráfanyalodni, hogy Dickens Dávid Copperfieldjét elolvassam. Mindig felrettent ez a túlvékony papiros, amelyen átlátszik a másik oldal nyomása. Amit mások finom megfigyelésnek találnak Dickensben, azt én kicsinyesnek, unalmasnak találom a franciákhoz képest. Még egy szót a kisebb műtárgyak díszítéséről, mintáiról. A praeraffaelizmus és praeraffaelitizmus vezérei jelölték ki az utat az iparművészet számára is. Ruskin, aki Bellinit, Sandro Boticellit, a primitív, naiv művészeket többre becsüli a befejezett technikájú Raffaelnél, modern művészektől sem technikát, korrekt rajzot, természetutánzást követel. Aki saját egyéniségét a legőszintébben, a legnaivabbul, minden mesterkéltség nélkül tudja kinyilatkoztatni, az a legnagyobb művész. Az iparművészeti dekoráció főelve szintén az őszinteség, a naivság. Anyagszerűség a másik főelv. A lakatos vasból, az üveges üvegből, a könyvkötő a bőrkötésen, a rajzoló tollával vagy ceruzájával ne akarjon rózsát utánozni. Vegye át a rózsa formáiból azt, amit anyaga megenged, a többit alakítsa át anyaga szerint. Ez a stilizálás. Csipkén kivert, rajzolt, festett, vasból kovácsolt galamb nem hasonlít egymáshoz. Két különböző anyag ugyanazon mintából két egészen elütő ornamentumot formál. Lujza porosz királynő szobrát a drezdai porcellánmúzeumban csipkekendő fedi. A látogató, aki első pillantásra csipkekendőt látott, bámúlattal olvassa, hogy szobor és csipke a berlini porcellángyárban készült. A porcellán híven utánozza a csipke hajlékonyságát, likacsait. Némely háziasszony örvend, ha vendége megszagolja a porcellántearózsát. Angol iparművész az ilyen utánzásokat közönséges csalásnak tartaná. A porcellán maradjon meg porcellánnak, ne akarjon csipke vagy virág lenni. Époly anyagszerűtlenek az említett példák, mint a festett szobor, melynek köve nem érvényesülhet a festék alatt. 5. Kertek. A versaillesi palota tükörterméből messzenyúló perspektíva nyílik a park felé. XIV. Lajos mikor végigtekintett parkján, átérezhette egész hatalmát. Méltóságteljesen ereszkednek le a terraszok a vízmű felé, melynek sugarai