Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

30 különösnek találtuk, végre mulatságosnak s egyikkel-másikkal kezet fogtunk: „Szervusz, pajtás! mi újság a másvilágon?" Elhagyva ezen iszonyatos helyet, niég a botanikus kertet néztük meg. Ez a tengerpart közelében van s egyike a legszebbeknek. Van itt egy fasor, mindkét oldalán hatalmas pálmafákkal, melyek mindegyike más fajta. Aztán láttunk mesés orchideákat, láttuk a híres Yictoria Regiát, ezt a csodálatos vízinövényt, de sajnos, akkor éppen nem virágzott. Láttunk óriási különféle kaktuszokat, aztán Euphorbiákat (kutyatej), de mennyire valtozatos alakban; végre 5 drb kávécserjét, a mivel a kert intézősége kísérletezett; nagy, húsos sötétzöld levelei voltak s már 1 méter magas példányok. Este 8 órakor indultunk hajón vissza Nápolyba, de nem oly szerencsés körülmények között, mint a hogy onnan eljöttünk; a tenger viharos volt, dühöngött a scirocco. Óriási hullámok kergetőztek a tengeren, hajónk, az Elettrico úgy himbálózott és táncolt, mint egy dióhéj. Végre egy éjjel keserves átszenvedése után reggel befutott a hajó a nápolyi öbölbe, de nem állt a mólóhoz, hanem messze attól a dogana (vámház) előtt eresztette le horgonyát. S most a viharos, ringó hullámokon, csónakon kellett kimennünk a partra, hozzá még az eső is csak úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. No de ezen is túl estünk s azután Foggia, Aiicona, Bologna, Velence és Fiúmén át szerencsésen és egészségesen április 8-án haza érkeztünk. Xántus Gábor.