Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

19 állja útunkat, mely a szikla aljából tódul kifelé, lassan, méltóságosan dül ki a forró láva a hegyből, mintha csak sűrű, tapadós kását öntenének. De ez a kása nem ehető, 2000 fokú a melege; a beledobott fadarab rögtön semmivé lesz, még elégni sincs ideje. Mihelyt a láva kijött a hegyből, rögtön folyni kezd lomhán lefelé, közben puffog, majd megkezdi a csavarodást, ostorfonást. Az olaszok játékát mi is megcsináltuk: hosszú botjaink végére erősített kis edzett vaskanalakkal merítettünk a folyós lávából s aztán kiöntve a sziklára, pénzdarabot nyomtunk belé s volt emlékünk a Vesuvioról. Oldalt kerülve a lávaömléstől s az ugrálást kőrőlkőre folytatva, nagy kínnal végre megérkeztünk a kocsiútra s ezen haladva, nemsokára elértük az obszervatóriumot. Ezt 900 méter magasban a hamukúp alján a Vesuvio kitörések megfigyelésére a tudós Palmieri állította fel. Sajnos, hogy az obszervatórium jelenleg zárva volt s nem tudtuk megnézni a nagyszerű berendezéseket, készülékeket, seismografikus ingákat stb. Hanem jól esett az az egy órai pihenés kifáradt tagjainknak, amit itt töltöttünk. Itt töltött csaknem két hetet Matteucci, figyelve a kitörés tüneteit 1906-ban, kitéve magát a veszélynek, hogy a hegyből kidobott bombák (lapillik), hamu, esetleg az izzó láva tönkreteszik. De nem történt semmi baja s kivívta magának a dicsőséget, de meg is érdemelte, mert akárhányszor kicsibe mult, hogy nem lett a tudomány újabb vértanúja. Egy órai pihenés után tovább indulunk, most már a lávát borító hamurétegen járunk. Ez a járás kínos és fáradtságos. Folyton visszacsúszunk, mert lábunk a hamuban nem talál biztos támaszt. Yégre a nagy hamukúp aljához érünk, előttünk meredeken emelkedik a magasba. Roppant nehéz volna a felmenet, de Cook gondoskodása a további gyaloglást feleslegessé teszi. Az általa építtetett sikló, mely mellesleg említve, a technika legnagyszerűbb vívmányainak egyike, lehetővé teszi, hogy néhány perc alatt a csúcs kráteréhez érjünk. Kissé tojásdad, máskülönben szabályos kör, méretei óriásiak, mélysége is; félelmetes, titkos morgás hangzik föl, a hegykúp meg-megremeg; óriási füstgomolyokat lök ki magából s a kráter titkos mélységében ott fortyog a láva. Az átellenes oldalon óriási szakadék, az Atrio del Cavallo, azontúl a Vezúv ikercsúcsa, a Monté Sommá látható. Hanem a kilátás mesés szép. Délfelé Calabria szakgatott vad hegyei, azokon túl csaknem Szicíliáig ellátni, előttünk lenn a végtelen tenger, számtalan apró halászbárkájával, majd Nápoly és isteni öble, északra Campagnia síksága, délkeletre meg Apulia felé nyílik kilátás. A lejövetel elég gyorsan ment, mert nem Resinába, hanem SanSebastiánóba mentünk le s ott ültünk vonatra. Másnap délelőtt (április 8-án) a híres múzeumot (museo nazionale) néztük meg, mely érdekességben talán a világ valamennyi régiségtára 2*