Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

1(> ezekben mérték ki a lisztet. Régi, kezdetleges kézi lisztmalmokat is láttunk, melyekkel a ház udvarán őrölték a világhírű szicíliai gabonát. Néhány pénzváltó helyiségébe is befordulunk ; nagy márványlapok a pénz olvasására s belé apró gödrök vájva a pénz eltartására. Szerencsés véletlen, hogy egy gazdag patrícius házát csaknem teljesen ép állapotban tárták fel, csupán tetőt kellett rá húzni s egyes apró javításokat rajta eszközölni. A házba lépve, gyönyörű kis négyszögű udvarra érünk, mely kertté átalakítva, közepén szökőkúttal, az udvar tele a legszebb virágdíszben pompázó virágokkal, valóban üdítő hatással van reánk a sok régi sivár kőhalmaz után. Szinte várjuk, hogy hirtelen megjelenjék előttünk a kihalt város egyik polgára, ezen ház ura, a „civis Romanus", üdvözölve vendégeit. Az udvart megtekintve, magát a házat nézzük meg. A szobák közül legszebb a tricliniura (ebédlő), gyönyörű festményekkel és bámulatra méltó mozaikkal. Hogy tudtak azok festeni és dolgozni, hogy műveik ma is, 2000 év után, a maguk eredetijében láthatók. Milyen hamisítatlan színeket alkalmaztak, hiszen a festmények (freskók) színei ma is üdék és hatnak a szemlélőre, mintha csak újak volnának. Az a pompeji vörös vagy sienai égetett barna szín, a mit az újkor művészete nem tudott még eddig előállítani, a mire az ókor méltán büszke lehet. A festmények tárgya többnyire a trójai háborúból avagy Róma dicsőséges történetéből van véve. Látjuk pl. az egyik képen, hogyan hurcolja a győztes Achilleus a legyőzött Hektort Trója falai körül, lábai szíjjal odakötve a harciszekérhez, a szép fürtöshajú fej a porban; fenn a falakon pedig jajgatnak az ősz Priamos, Andromaché és Hektor gyermekei. Szépen van díszítve az átrium, a hálószoba s a fürdőszoba Innen távozva, egy közfürdő maradványait tekintettük meg, mely szintén elég épen fenmaradt. A fürdő volt a rómainak a Fórum után legfontosabb találkozóhelye ; itt beszélték meg fentosabb politikai és egyéb eseményeket s a teendőket. A bemenetnél volt a pénztár, a honnan az öltözőn át a tepidariumba (meleg medencék) lépünk. Meglehetős nagy medence, melybe a forró vizet hatalmas ólomcsövekben vezették. Érdekes a sudatórium (izzasztó), a frigidarium (hűsítő) s a társalgó. Mint mellékhelyiségeket, a magánfürdőket is megtekintettük ; kis medencék ezek, a meleg vizet ide is ólomcsöveken vezették. A közfürdőkhöz közel van Diomedes háza a pincékkel. Diomedes pompeji borkereskedő volt, csinos háza alatt volt borpincéje. Ez négyszögben a ház alatt futó folyosóhelyiség, száraz és meglehetős világos. Falain imitt-amott még láthatók ama nagy vaskapcsok, melyekre a borostömlőket akasztották. A rómaiak t. i. nagy tömlőkbe szűrték a bort, melynek hogy a kedvelt csípős ízt megadják, a tömlőket füstre tették. A helyiség kiásásakor néhány tömlőt is találtak borral tele, de a kétezer éves bor már teljesen elvesztette zamatját. Felmenve a pincéből, az udvaron