Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907

140 G. Pannón: „Szent Imre napján". Szavalta Fekete Lajos, V. oszt. tanuló. 7. Himnusz. Énekli az egész ifjúság. Március 15-én az egész ifjúság nemzeti zászló alatt kivonult a Kossuth-szoborhoz, hazafias dalok között megkoszorúzta azt és Vinárcsik József, V. oszt. tanuló elszavalta a „Talpra magyar"-t. Április 11-én is tartottunk ünnepélyt a következő programmal: 1. Hazafias énekek: Énekli az ifúsági énekkar. 2. Vörö-marty Mihály:-„Himnusz." Szavalta Gajkó János, V. oszt. tanuló. 3. Alkalmi beszéd. Tartotta Pál József, IV. oszt. tanuló. 4. Hazafias énekek. Énekli az ifjúsági énekkar. 5. Vándor madár. Szavalta Vinárcsik József, V. oszt. tanuló. 6. Dalmady Győző: „Az igazi király". Szavalta Szegő László, IV. oszt. tanuló 7. Himnusz. Énekli az egész ifjúság. 10. Az V. szülői értekezlet. 1907 okt. 27 én délután fél 4 órakor tartottuk meg az V. szülői értekezletet. Dassievicz Gyula tanár tartott előadást ,.A tanulók színházbajárásáról". Fejtegette, hogy a magyar színház és a magyar színészet nem jelenti ugyanazt, a mit színház és színészet alatt közönségesen érteni szoktunk. A magyar színészetet a múlt században bizonyos nimbusz vette körül és tagadhatatlan, hogy még ma is hazafias kegyelettel viseltetünk a magyar színház és a magyar színészet intézménye iránt, mert a színház egyike a legfontosabb, az egész nemzet életére kiható kulturális intézményünknek. A magyar színészet egészen más okoknak ós körülményeknek köszöni létesülésót, mint, a külföldi nemzetek színészete. A magyar színházat nem a királyi udvarok kegye és a főurak bőkezűsége, hanem a hazafias lelkesedós, áldozatkészség és a közhangulat teremtette meg. A XVIII. század végén a magyar idegen viseletet hordott, idegen szokásoknak hódolt, idegen nyelvet beszélt és nemzeti jellegéből teljesen kivetkőzött. 11. Józsefnek centralisztikus és germanizáló törekvései azonban öntudatra ébresztették a nemzetet és a magyarság belátta, hogy nemzeti nyelvét eddig vétkes könnyelműséggel elhanyagolta. Nagy buzgósággal fogott tehát hozzá a nemzet, hogy a magyar nyelvet az enyészettől megmentse, fejlessze, mívelje. — És mind azok a lelkes hazafiak, a kik nemzeti nyelvünk megbecsülésében és fejlesztésében látták nemzeti létünknek alapjait, megegyeztek abban, hogy erre nézve legelső és legszükségesebb teendőnk egy állandó magyar színház létesítése. Drámairodalmunk azonban csak nagyon alacsony fokon állt, színészeink pedig általában nem is voltak. — 1790 ben mégis megalakult az „első magyar nemesi színjátszótársaság" diákokból. így indul ki a magyar színészet és a magyar dráma az iskolából. A magyar színészet lelkes úttörőinek a legelkeseredettebb küzdelemmel kellett minden talpalatnyi tért a német múzsától elhódítaniok, hogy végre 1837-ben az ország fővárosában állandóan tanyát üthessenek.