Katolikus gimnázium, Miskolc, 1907
11 Iában van ; valamikor, a régebbi geologiai korszakban vulkán volt v de megszüntetvén működését, a régi rómaiak gőzfürdőzésre használták. Bemenve az üregbe, nagy hőség fogad, hogy eleinte eláll lélekzetiink. Sziklába vájt padokra ülünk, míg megszokjuk. Ez volt a rómaiak sudatóriumának az előcsarnoka, itt társalogtak s vetkeztek le, mielőtt a tulajdonképeni sudatoriumba bementek volna. Innen kis nyíláson át köralakba futó folyosóra jutunk, melynek közepén van a régi kráter, melyben most oly forró víz bugyog, hogy a belemártott tojás pár pillanat alatt megfő. Gyorsan megyünk, mert a hőség csaknem kiállhatatlan, a víz patakokban ömlik rólunk, az a néhány perc, míg a folyosón végigmenve, újra kijutunk, örökkévalónak látszik; hanem ez kitűnő kúra lehet a podagrásoknak. Innen a laco Averno-hoz megyünk. Ez egy régen kihalt tűzhányó, most csak iszapot és kénhydrogénes gőzöket hány. Szép szabályos kör töltésére fölmenve, előttünk van a kis kráter, feneke mintha liszttel volna behintve, oly fehér; nem egyéb ez, mint lecsapódott finom fehér gipszpor. A kráter közepén pici dombocska, melyből füst emelkedik a magasba. Odaérve, papírcsomókat gyujtunk meg s a kráter fölé tartjuk; nagy pukkanást hallunk, kékes láng csap föl, a hydrogén gyuladt meg. Most várni kell kis ideig, míg megint gáz fejlődik s az ártatlan játék újra kezdődik. Madár nem röpülhet át a kráter fölött, mert holtan bukik le, innen az Averno név. Délután a Canigrotta-hoz mentünk. Ide külön vezetővel kell menni, bár teljesen veszély nélküli a dolog. Sziklában kis nyílás van, melyből fojtó szénsavgáz tódul ki. A vezető elindul, picike fekete kutyát hoz magával. A kis kutyát a nyíláson át bedugja, midőn kiveszi onnan, a kutya aléltan fekszik pár percig, majd lassan lábra áll, bódultan imbolyog, mintha alaposan be volna rúgva; újra percekig tart, míg magához tér. A vezető égő fáklyát visz be a barlangba, fent vidáman lobog a láng, de midőn a fenékhez tartja, rögtön elalszik. Késő délután van már, mire a vonaton újra Nápolyba érkezünk. Napoli egyik legnagyobb nevezetessége a zoologiai intézet, híres aquariumával, a mely engem is, jóllehet laikus vagyok ezen téren, mégis meglepett és érdekelt. Félig a föld alá épített hatalmas helyiségek, melyeknek hatalmas csarnokaiban óriási üvegmedencék, melyek mindegyikében egész világ van. Egyikben a csodás halak, másikban rákok, harmadikban polypok, majd odább medúzák, szóval a végtelen tengernek érdekes csodáit láthatjuk itt üvegen át, a saját elemükben, a tengervízben mozognak, pihennek csodás barlangjaikban, szóval ugyanazon körülmények között, akár csak kint, a szabad tengerben volnának, Rendkívül érdekes hely ez a természetbúvárnak, hol napokon, heteken át búvárkodhatik. Színházban is voltam, még pedig a San Carloban. Ez nemcsak
