Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

32 Az igazgató megnyitó beszéde: Kedves ifjak! Ma 40 esztendeje, hogy I. Ferenc József királyunkat Szent István szent koronájával magyar királlyá avatták. Alig volt ennél nevezetesebb koronázás a magyar nemzet történetében. Ugyanis csaknem két év tizeden át (48-tól 67-ig) várta a nemzet e napot véromlásban, szenvedésben, szomorú rabságban. Végre felvirradt! 1867-ben kinyílt egy pünkösdi rózsa s ettől fogva ez a tavasz a valóra vált nemzeti reménység mindennemű illatos virágait termeli. Ma elértük ama' históriai nap 40-ik megújulását. Isten kegyelméből szt. István koronája ma is ugyanazon fejedelemnek ezüst fürtjeire veti fénysugarait, akinek homlokát 40 évvel ezelőtt érintette. Ennek a koronának három drága gyöngye van, mint a költő mondja: „Az első drága gyöngy Királyasszony könyje, Mit bánatos szép szeméből Koronánkra önte, Mikor a nagy tudós Eléje sorolta Édes hazánk szenvedésit Egy ezredév óta. Nagy királyunk könyje A második gyöngyszem, A mi áldott jó szívéről Ragyogott fel törten, Mikor Szeged város Pusztulását látta . . . Örök fényt áraszt e könycsepp A szent koronára ! A harmadik gyöngyöt A nép szíve termi: Nagy ennek az ő szépsége, Nemes, fejedelmi! Ez ama kettőért Szeretet és hála, Foglalom a magyar nemzet Mély hódolatába." A drága gyöngyöket a vízből halásszák. A legszebb, a legdrágább gyöngye e koronának nemrég a genfi tó szomorú partján a víz mélyébe esett s eltűnt örökre. Erzsébet királyné, a magyar nemzet jóságos védő-angyala, az égbe szállt, s azóta árva a magyar nemzet. Nincs, aki védje. De a sors úgy akarta, hogy a 40 év előtti s a mostani napok között legyen valamely