Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

16 pontos kiszolgálat, kényelem és ételek ellen semmit sem szólhattunk, Érdekes, hogy a bort ánizzsal szagosítják, sört nem láttunk, gyakori a birkahús, s egy napon articsókával is kedveskedtek, a mi senkinek sem ízlett. Az első nap délután a hídon átmenve Stambulba a dervisek templomába siettünk, (mert csak pénteken láthatók) továbbá a nagy bazárt tekintettük meg, melynek árúhelyei — ünnep lévén — nagyobbrészt zárva voltak. Mielőtt Stambulba mentünk, első dolgunk volt pénzünket török pénzre beváltani, hogy minél előbb megismerkedjünk ezzel a pénznemmel. A legkisebb pénz a 10 párás. Ez egy 20 fillér nagyságú igen vékony rézpénz. Értéke körülbelül 5 fillér. Szintén vékony, de már jóval nagyobb a 20 párás. 40 para tesz ki egy piasztert, mely egy félkrajcár nagyságú ezüstpénz s 23 fillér értékű. Van 5, 10 és 20 piaszteres ezüstpénzük. Ez utóbbi a medsidsi s olyan nagy, mint a mi ötkoronásunk. Minden pénzen egy félhold s a szultán névaláírása domborodik ki. A hídon való közlekedés nem olyan, mint nálunk, nincs meg a szép rend, mert külön gyalogjáró nincsen. Láttam ugyan a hid jobb és baloldalán egy kiemelkedő gerendát a híd hosszában végighúzódni, melybe olykor majd belebotlottunk s mely a hidat körülbelül három egyenlő szélességre osztja, de ezt nem veszik tekintetbe. Emberek, állatok, katonaság, kocsik, lovasok össze-vissza tolonganak. Hídpénzt ott is kell fizetni s így a jegyet még mielőtt az ember a hídra lép, elszedik. (így láttam ott 1900-ban, míg e jegyszedést Budapesten csak pár éve alkalmazzák). Átmenve a hidon, mindjárt az utunkba eső dervisek templomába siettünk. A templom tele volt közönséggel és az általános benyomás igen különösen hatott. Bejutva, első gondom volt, hogy alkalmas helyet keressek a nézők nagy tömegében. Mihelyt megláthattam a derviseket, kik egy cirkusz porondjához hasonló körben vonultak egymás után földre irányzott tekintettel, kíváncsian tekintettem széjjel sajátságos templomukban, mely belül köralakú s a mi cirkuszunkra emlékeztet. Kupoláját hatalmas oszlopok tartják, melyeket török felírások díszítenek. Közvetlen fejem fölött egész alacsonyan erkély húzódott végig az egész körönd fölött, úgy, mint egy színházban s mondhatom az egész templom egy színházhoz, vagy még inkább cirkuszhoz hasonló. Ugy a földszint, mint az erkély tele volt különböző népekkel, kíváncsi közönséggel s bár igen sokan voltak, úgy, hogy attól tartottam, miszerint a mennyezet ránk szakad, aránylag nagy volt a csend. A gyenge morajban egész tisztán lehetett hallani sajátságos zenéjüket, mely mindjárt belépésemkor felhívta figyelmemet. A zene ütemei szerint a barna kaftános dervisek körben vonulva, majd egy-