Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

14 számban sós nyál volt, sehogysem éreztem jól magamat. Hogyan aludtam el, nem tudom, de sokszor fel voltam, sokat hánykolódtam, reggel felé fel is keltem, hogy megmosdjam, de nem volt víz, mire visszafeküdtem, hánykolódtam tovább kedvtelenül. Akkor találtam felkelni, midőn hálótársaim már kimentek s nagy üggyel-bajjal megmosakodva — mert hol jobbra estem, hol balra, mosdótálamból is a viz olykor majd kiloccsant, — végre fel­öltöztem s felmentem a fedélzetre. A Fekete-tenger már a hátam megett volt. A veszélyen tehát már túl vagyunk, mert hajónk most fordult be a gyönyörű Bos­porus-szorosba, melyben a tájék oly elragadó, hogy az ember nem tudja, vájjon jobbra nézzen, vagy balra? Jobbra kékes sziklák, balra bazalt barlangok láthatók, melyek mélyedéseiben ezer meg ezer vízimadár fészkel. Majd árnyas völgyek következnek, továbbá falvak, villák, paloták erdőkkel, ciprusokkal, kertekkel körülvéve. így van ez az egész Bosporus-szorosban. Közeledve Konstantinápolyhoz, először az elragadóan szép Csiragan palota, a szultán téli palotája, ötlik szemünkbe, míg bal­oldalon Skutari emelkedik ki, végre az egész Konstantinápoly ki­bontakozik előttünk. Konstantinápoly fekvésére nézve a föld egyik legszebb s leg­érdekesebb városa. Története, mint a keletrómai birodalom fővárosá­nak, Bizancnak, Krisztus születése előtti évekre esik vissza s históriai emlékekben rendkívül gazdag. Történeti leírása a historikusok fel­adata. Konstantinápoly a Bosporus déli kapujánál fekszik s két föld­rész és két tenger közt hét halomra van építve, ennélfogva a római s görög költők, mint Európa s Ázsia úrnőjét, énekelték meg. Ehhez csatlakozik még az összehasonlíthatatlanul szép és biztos kikötője, az Aranyszarv, mely földünk egyik legnagyobb és legbiztosabb horgonyzó helye, mely 7 ktn.-nyire nyúlik be a szárazföldbe és olyan mély, hogy a legnagyobb hadihajók csaknem mindenütt a parton köthetnek ki. (A torkolatánál 600 méter széles, befelé keske­nyedik s Fortuna bőségszarujához hasonló.) Ezen kincse, továbbá a közelfekvő s könnyen védelmezhető tengerszoros, s az enyhe ég­hajlat oda hatnak, hogy a keleti költő Konstantinápolyt a „boldog­ság kapujának" nevezi. Közeledve a kikötőhöz, először balra a Stambul keleti végén levő régi Szerail tűnik szemünkbe a szultánnak egykori palotáival, majd az ennek közelében levő világhírű, a keresztények vérével áz­tatott Aja Sophia, továbbá a Jeni Dsami nevű hatalmas mecset, 3 soros erkéllyel ellátott minarettjeivel, míg jobbra az erdőkkel körülvett Tophane, majd Galata következik, melyre a magasan fekvő

Next

/
Oldalképek
Tartalom