Katolikus gimnázium, Miskolc, 1906

II. Tanulmányút Konstantinápolyba. Lóczy Lajos egyetemi tanár, a kiváló tudós és utazó, minden esztendőben nagyobb tanulmányutat vezet a külföld nevezetesebb helyeinek megtekintésére. Az 1900. esztendőben a húsvéti szünidőben harmadfél heti tanulmányútra a Balkán félszigetre vezette az egyetemi hallgatókat, végső pontnak a török birodalom hatalmas fővárosát tűzve ki. Sokszor készültem e nagyszerű tanulmányutat részletesen megírni, mert ama sok szép fejlődő s virágzó város, vadregényes tájak, erdőrengetegek, hatalmas hegyek, kopár, égnek meredő sziklákkal, a nagyszerű hegygyűrődések, földcsuszamlások, rétegzettségek, hegyszakadékok és alagutak, ama vakító fehér hegyóriások, mint a Bucsecs, vagy a Vitos, melynek teteje ragyog az örök hótól, rnig a völgyekben a csörgedező patak s az ébredező természet képe bájolt el, továbbá a titkos fenekű s a gyarló emberi szem előtt végtelen terjedelműnek látszó Fekete tenger, melynek megpillantása a büszke emberben a félelem érzetét kelti s nyugtalankodása, háborgása imát hoz az istentelen ajakára is, majd a keleties tarka-barka s örökké nyüzsgő pogány főváros, elbűvölő panorámájával, világhírű kikötőjével, palotáival, mecsetjeivel, görbe piszkos utcáival, düledező házaival, másrészt kincseivel, régiségeivel, melyek nagyszerű múltról, évezredekről beszélnek és sok, sok titkot rejtenek magukba . . ., a különböző népek vallási szertartásai, utcai öltözékei, szokásai stb. oly képeket tártak elénk, melyek felejthetetlenek, de a melyet leirni pár lapra — lehetetlen. De rendkívül becses s tanulságos voltánál fogva áttanulmányoztam azóta a budapesti könyvtáraknak nevezetes munkáit s közel jövőben nagyobb munkában szándékom kiadni ez utazásomat, azonban egy kis részt, e szűk keret határaihoz mérve, tanítványaim épülésére célirányosnak vélek bemutatni. Konstantinápolyról írt könyvek egyike sem nyújt világos képet, íróik mind azzal védekeznek, hogy hűen leírni lehetetlen. Igazuk is