Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

4 kükért hálás köszönetünket. Mise után az ünneplő közönség és az ifjúság a szépen dekorált tornacsarnokba sietett, ahol már idő előtt is igen szép számú, előkelő publikum gyűlt össze, dacára annak, hogy a jubileumot lehetőleg szűk, mondhatnók, családi körben ünnepeltük. Ugyanolyan feltűnést kerülő csendben, ahogyan a jubilánsok munkássága folyt ez ideig. Ezen okból nyilvános meghívókat sem küldöttünk széjjel. A tornateremben az ünnepély 10 órakor vette kezdetét. Az ifjúság előadta énekszámokon kívül az üdvözlő beszédek képezték főbb pontjait. Az ünnepélyt Dassievicz Gyula tanár nyitotta meg rövid beszéddel és felkért egy küldöttséget a két jubiláns meghívására. Röviddel ezután megérkeztek a jubilánsok, akik lelkes éljenzések között elfoglalták a számukra kijelölt emelvényen a helyet. A tanártársak ragaszkodását Polgár György igazgató iránt Dassievicz Gyula tolmácsolta, a következő hatásos, a maga őszinteségében magasztos, az igazság érzetétől és benső meggyőződéstől áthatott s a közönségtől többszörösen megéljenzett beszédben: Mélyen tisztelt Igazgató Ur! Tisztelt vendégek és kedves tanulók ! Nagy jelentőségű ünnep az, mely bennünket ma összehozott. Ma van 30 éves fordulója annak, hogy gimnáziumunk érdemdús igazgatóját a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi m kir. minisztérium a középiskolai ifjúság nevelésével és oktatásával megbízta. Igazgató úr, mint mindnyájan tudjuk, e terhes pályán egész életét hivatasának szentelte, melyen csak egy célpont lebegett lelke előtt, hogy a gondjaira bízott ifjúságot egész tehetségével, minden erejével, lángoló lelkesedéssel oktassa, nevelje, nem feledkezve meg soha az esküről, melyet tanári állása elfoglalásakor tett, melyhez egész tanári működése alatt tántoríthatlanul ragaszkodott. Hisz a hazának jóléte és boldogsága az, ha polgárai között sok ilyen ember találkozik, bármilyen működési kört is tölt be. Egy tanintézet vezetőjének értéke nem is annyira a működési körtől függ, melyet betölt, hanem a kötelességteljesítés helyes felfogásától. Annak, hogy mélyen tisztelt igazgató úr megtett mindent, mi működési köréhez tartozott, legfényesebb bizonyítéka az, hogy a közoktatásügyi minisztérium több ízben fejezte ki elismerését