Katolikus gimnázium, Miskolc, 1905

13 Szívében a honfiúi lelkesedés szent tüze égett. Áthatotta egészen a tanári pálya szeretetének melege. A magyar nemzeti kulturának az iskola padjai közt is igazi apostola volt. Megbecsült minket, tanártársait. A legmesszebb menő előzékenységet tanúsította még a legfiatalabb iránt is. Sőt azt támogatta a legjobban. Mintaképünk volt nekünk is, tanártársainak. Nemcsak a kötelességteljesítésben, hanem az egymás iránti szeretetben is. Egy-két szavával igazította el a köztünk olykor-olykor jelentkező félreértéseket. Mi, tanártársai, a közvetlen közelből éreztük jóságos szeretetének melegét és mi tanuskodunk róla, hogy szerénységénél csak hozzánk való szeretete volt nagyobb. Fogadja szíve jóságáért hálás köszönetünket. A felsőbb hatóság intézkedéseit tiszteletben tartotta, de ha meggyőződésével ellenkezett, nem debachált, nem beszélt sokat, hanem saját jobb meggyőződését követve, tett és cselekedett. A tásadalomban is komoly, de szeretetteljes modorával előkelő helyet szerzett egyéniségének, s a nt. minoritarend kiváló érdemeit méltányolva, miskolci házfőnökévé választotta. Ilyen tanár volt Bajay Amand! A kitüntetést, a megkülönböztetést nem kereste, sőt kerülte. Mégis elérte. Szerénységében megalázta magát, pedig első hely illette meg közöttünk. Mindnyájan megszerettük, megtiszteltük, megbecsül tűk. Istenadta tehetségét helyesen használta fel, bebizonyítandó, hogy a tanár nem tisztán hivatalnok, sőt kötelessége egyéniségét az iskolában érvényesíteni. Hivatása nem érte be a tanári teendők egyszerű lemorzsolásával. Kötelességét nem a felsőbb hatóság kedvéért vagy csupán kötelességérzésből teljesítette, hanem önmagáért, lelkiismeretéért, igaz, jó lelke megnyugtatásáért. Reá nézve a tanítás kedvtelés volt. Panaszt tőle tanári teendői miatt sohasem hallottunk. Oly kedvteléssel és oly meggyőződéssel tett meg mindent, még a legcsekélyebb dolgot is, mintha azt máskép tenni nem is lehetne. Mély tudása, igaz, vallásos érzelme, a hazának odaadó szeretete, a tudomány és műveltség terjesztése által az egyháznak, a hazának és a tanügynek ragyogó dísze lett. Legyen tehát üdvözölve tanártársai által önzetlen mun-