Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

7 és vár is az iskola a szülői háztól ? Harmadik és nem kevésbbé fontos célja pedig az, hogy a szülők és szállásadók könnyen, közvetlenül érintkezésbe juthassanak a tanárokkal s igy egymást megismerhessék. Az értekezletek előtt és után legelébb nyílik bő alkalom arra, hogy a szülők és szállásadók az egyes tanároktól véleményt halljanak s esetleg útbaigazítást nyerjenek fiaikra nézve. Bármiről legyen is szó egy-egy ilyen értekezleten, az mindig csak a tanuló ifjúságnak és közvetve a családnak érdekét kívánja szolgálni s azért hiszem, hogy a szülők állandó és nemes érdeklődése fogja kísérni ezen értekezleteket. Ha aztán a többszörös találkozásoknak meg lesz az a kívánatos, üdvös eredménye, hogy a szülők jobban megértik az iskolát és annak munkáját s ha jobban átlátják, mik az ő kötelességeik az iskola iránt és nagyobb kedvet fognak meríteni azok gondosabb teljesítésére: akkor a tanári kar Önökkel békés egyetértésben fog fáradozni gyermekeik boldogításán. S ez lesz fáradozásaink legszebb jutalma. Akármelyik féltől: a szülőktől, ha jelentkeznek, vagya tanároktól indul ki az említett kérdések felvetése és megvitatása, az azokhoz fűződő eszmecsere csak termékenyítő lehet. Tán nem lesz érdektelen, ha a t. közönséggel röviden megismertetem a szülői értekezletek történetét. A szülői értekezletek eszméjét minálunk az én egykori jeles és kedves tanítványom, a budapesti taruirképzőintézet gyakorló főgimnáziumának egyik derék, munkás tanára: dr. Waldapfel János, pendítette meg először a gyakorló főgimnázium 1899—1900. tanévi Értesítőjében „Szülői értekezletek" cím alatt közölt értekezésével. Ezen cikk s az abban foglalt javaslat felköltötte a közoktatásügyi minisztérium figyelmét s ez 1901. évi február 19-én 11418. sz. a. kelt rendeletével felszólította a gyakorló főgimnázium tanári karát, hogy a szülői értekezletekkel tegyen kísérletet és szerzendő tapasztalatairól, nemkülönben további javaslatairól tegyen majd jelentést. Az említett miniszteri rendelet kibocsátása után egy hónapra, 1901. évi március 25-én a gyakorló főgimnáziumban már megtartották az első szülői értekezletet. Előadást maga az indítványozó, dr. Waldapfel János, tartott „A házi és iskolai nevelés feladatairól." A gyakorló főgimnáziumban ezenkívül még hat ilyen szülői értekezlet volt eddig. Ezeken a családot és iskolát, a szülőket és tanárokat közelebbről érdeklő kérdésekről tartottak előadást. Hogy a kísérlet nem volt sikertelen, kitetszik a gyakorló főgimnázium igazgatójának, dr. Badics Ferencnek, 1904. május 2-án kelt s a középiskolák igazgatóságaihoz intézett körlevele ezen néhány szavából: „a szülők és a tanárok egyaránt élénken részt vettek a vitában. A viták színvonaláról . . . annyit felemlíthetünk, hogy eredményeik egy-két esetben iskolánk életében gyakorlati intézkedésekre vezettek." A gyakorló főgimnázium sikerén felbuzdulva egy-két vidéki középiskola is tett kísérletet a szülői értekezletekkel, még pedig szép eredménnyel. így a tanári egyesületnek ung-beregi köre, a debreceni, lőcsei és ungvári főreáliskola és a zombori főgimnázium. Abban a hitben, hogy az ily szülői értekezletek csak gyümölcsözők lehetnek, megerősítenek engem a külföld tapasztalatai is e téren. Ily szülői értekezleteket tartottak „Elternabende" névvel már egyes német iskolákban és az ezekről olvasható tudósítások nagy dicsérettel szólnak eredményeikről.