Katolikus gimnázium, Miskolc, 1904

62 Öreg jó királyunk is példát nyújt arra, miként kell a versenyt fölkelteni az ifjakban és a törekvést jutalmazni, midőn megengedi, hogy sub auspiciis regis avassák fel azon ifjakat, kik középiskolai és egyetemi tanulmányaikat mindvégig kitüntetéssel végezték el s jutalmazza őket egy aranygyűrűvel, melyen az ő nevének kezdőbetűi gyémántokkal vannak kirakva. Rajta, fiuk, versenyezzetek jövőre is mindnyájan a most kiosztott kitüntetésekért: Macte nova virtute, puer: sic itur ad astra! A verseny érzete legnevezetesebb rugója az ifjú szorgalmának, mindenkiben meg kell lenni a verseny érzetének, hogy oly jól vagy még jobban végezze dolgát, mint társai. Ez alkalmas eszköze az önművelésnek, az érdemszerzésnek, a kötelesség teljesítésének, a tanár és szülők becsülésének és örömének. A méhkasban dolgozó méhek munkája közben hő fejlik ki; az együtt tanuló ifjak munkája közben pedig a verseny. Ez a verseny nemes, mert célja is az; célja: a sikert és a kitartó szorgalmat elismerő dicséret. A verseny a lelkesedés emelő érzetével tölti el az elmét, élesíti az akaratot, a legnemesebb erélyt és tudásvágyat költi fel az ifjakban. Fel tehát a versenyre; hadd csillogjon a fegyver, pengjen a kard, szikrázzon az acél, ha lángot vet, se baj; a tűz is veszedelmes, azért ki tagadhatná hasznos voltát? Fel tehát K. 1. jövőre is mindannyian a versenyre, mert ez csak boldogúlást, dicsőséget, hírnevet hoz hazánkra. — Vörösmarty szavaiként: ,,A verseny nyilt, a nemzet él, Ha egy jobb tagja sem henyél, Jut ember és kéz, munka, ver, Mi volna az, mit el nem ér? S legyen dicsőbb, Ki tettre hőbb, Mert még neked virulnod kell, oh hon, Ragyogva hirben, büszkén, szabadon."